Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
1. Mikrobiológiai- és kémiai kockázat - 1.4. Kémiai kockázat
A fertőtlenítési melléktermékekre vonatkozó jelenlegi közegészségügyi kockázat-becslés korlátái jól felismerhetők (Bull, 1993). A legkomolyabb korlát az, hogy a klórozási melléktermékek, amelyek az epidemiológiai kutatások szerint kockázatot jelenthetnek, nem azonosítottak. Ennek egyszerű oka az, hogy a klórozási melléktermékek nagyon kis frakcióját tanulmányozták. Továbbá az is tény, hogy a toxikológiai szempontból leginkább érintett szerveket, cél szerveket (target organ) (például a májat és a vesét) kevésbé vonták be az epidemiológiai kutatásokba. A rák kockázatbecslés bizonytalanságai az ivóvízbeli kis expozíció esetében abból ered, hogy a kockázatbecslési modellek melyeket ilyen célból alkalmaznak, kísérletileg még nem ellenőrzöttek, sem empirikusan, sem fogalmilag (Bull, 1993; Klaassen et ah, 1993). A számított kockázatok, amelyek a kísérleti állatok adataira támaszkodnak, nagyon nagy dózisokra vonatkoznak, sokkal nagyobbakra, mint az ivóvízben ható expozíciók (dózisok). A kockázatbecslési modellek az állatkísérleti adatokat lineárisan extrapolálják, több nagyságrenden keresztül, anélkül, hogy az extrapolált adatokat állatkísérleti, tudományos alapú adatokkal igazolnák. Toxikológiai szempontból, a legkritikusabb probléma: a kísérleti állatokban a daganatképződés legfontosabb mechanizmusai ismeretlenek. További fontos vitapont: a toxikokinetikai és toxikodinamikai folyamatok az alkalmazott kísérleti állat fajokban és az emberben bizonyára eltérőek lehetnek. Ezen információk nagyon fontosak a kis-dózisú extrapolálások megfelelőségének igazolásához. A 2. táblázatban szereplő számos melléktermék alacsony genotoxikus potenciálja jelzi, hogy azok kockázatai a hagyományos többlépcsős modellel megfelelően nem becsülhetők. További kritikus probléma az előoxidáció ill. fertőtlenítőszerek és melléktermékeik kockázatainak értékelésekor az, hogy számos vegyületcsoportra vonatkozó toxikológiai információk hiányoznak. A 3. táblázat magában foglalja a fertőtlenítési melléktermékek azon fő csoportjait, amelyekre az adatok minimálisak (Craun et ah, 1994). Számos brómozott melléktermék adott a táblázatban, de a brómozott melléktermékek száma jóval nagyobb. Ezek a melléktermékek képződnek a legtöbb formában oxidáltatáskor, ha a nyersvízben jelentős mennyiségű bromid van. A brómozott melléktermékek előfordulására és toxikológiájára vonatkozó információkat meg kell szerezni, mert azok nagyon fontosak annak eldöntésére, hogy a klórral szemben felmerülő fertőtlenítési alternatívák biztonságosabbak, vagy veszélyesebbek. 38
