Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.3. A higany közegészségügyi hatásai a vízellátásban
4.3.3. BAKTERIÁLIS ABSZORPCIÓ ÉS BIOTRANSZFORMÁCIÓ A metilezett vegyületeket vagy mikroorganizmusok vagy az emberi szervezet állítja elő (szintetizálja). A vegyület bakteriális. A baktériumok a szervetlen higanyt számos fontos termékké képesek átalakítani. Ebben a folyamatban a hangsúly azon van, hogy sokféle baktérium képes a higanyt metilezni, metil-higannyá vagy dimetil-higannyá transzformálni. A bakteriális metilezés mind aerob, mind anaerob feltételek esetében megfigyelhető (Beijer et al., 1979). A metilezés sebessége a metilező baktériumok aktivitásától és a rendelkezésre álló higanytól függ. A bakteriális aktivitás a baktérium populációtól, a tápanyagellátástól és a hőmérséklettől függ. Minthogy Hg(II) az a higanyforma, ami metileződik és a Hg(II) koncentrációtól függ. Ezt a koncentrációt a redox állapotok, a komplexáló ágensek jelenléte, a szulfid koncentráció és a pH befolyásolja (Stolzenburg et al., 1986). A higany metilezése és a demetilezése a feltételezések szerint baktérium-dús környezetben történik. A képződött metil-higany koncentráció a metilezés és a demetilezés relatív sebességeitől függ. A metilezés a természetben leggyorsabban mérsékelt anaerob környezetben jelentkezik (Bisogni, 1979). Feltehetően, ilyen környezetben mind a bakteriális aktivitás, mind a Hg(II) jelenléte optimális. Erős redukáló feltételek esetében a higany-szulfid képződése az oldható Hg(II) mennyiségét korlátozza. A metilezés aerob állapotok között az anaerob állapothoz tartozó metilezésnél lassúbb. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a metil-higany demetilezé- sének sebessége nagyobb, mint a metil-higany képződés csökkent sebessége (Olson et al., 1976). A monometil-higany vagy dimetil-higany képződést a pH befolyásolja. Mo- nometil-higany képződés a pH < 8 tartományban részesül előnyben, míg a dimetil-higany a pH > 8 tartományban képződik. Minthogy a dimetil-higany illékony, így az a vízrendszerekből eltávozik, rögtön, ahogy képződik. 4.3.3.1. BIOAKKUMULÁCIÓ A metil-higanyt a mikroorganizmusok a vízből abszorbeálni képesek és szorosan kötődik a szerves detrituszhoz. Ezért a halak és más szervezetek a metil-higanyt akkumulálják magukban. Így bennük a koncentrációk nagyobbak, mint a környező víztérben. A metil-higany koncentrációk a vízben általában nagyon alacsonyak: ng/L; 1(T6 mg/L tartomány, vagy ennél kisebb. A metil-higany összetevők legtöbb természetes vízben az összes higany tartalom kis töredékét teszik ki. A higany a halakban, kagylókban szinte teljesen metil-higany formában van jelen. Ez azt jelenti, hogy a hal a szervetlen higany helyett a metil-higanyt szelektíven tartja vissza, azért mert a metil-higany jóval lipofilebb, mint a szervetlen 330
