Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

2. Az átlagos ólomszintek trendjei, a tisztított víz pH-ja és a bekötő házi vezetékek kora közötti kapcsolatot a 164. ábra érzékelteti (Frey, 1989):- legnagyobb ólomkoncentráció, ezen kapcsolatban is, azon házakban jelentkezett, amelyekben bekötő házi vezetékek kisebb korúak ;- a pH < 8,0 feltétel esetében minden csővezeték-kor esetében nagyobb évi átlagos ólomszintek jelentkeztek.

164. ábra. Az átlagos ólomszint trendek, a tisztított víz és a bekötő házi vezetékek (148. ábra) kora közötti kapcsolat

3. Az átlagos ólomszintek, az összes lúgosság és a bekötő-házi vezetékek kora

közötti kapcsolat a 165. ábrán tanulmányozható (Frey, 1989). Az ábráról

adódó következtetések:- a három paraméter kapcsolata nem teljesen egyértelmű,- az olyan házakban, melyekhez a 2 éves korú vezetékek tartoznak, az adatok arra utalnak, hogy a > 30 mg mint CaC03/L összes lúgosság esetében az átlagos ólom szintek alacsonyabbak,- ez a trend azonban a 2-5 éves korú vezetékrendszer esetében megfordul.

A kutatások arra is utalnak, hogy az ólomszintek szabályozása komplex feladat, mert az ólom oldódást eredményező speciális mechanizmusok a gyakorlatban nehezen azonosíthatók és szabályozhatók.

Az is nyilvánvaló, hogy az ólom-oldódás és így a közegészségügyi kockázat szintje központi víztisztítással, a vízelosztó rendszerekben, a bekötő- és házi vezetékekben minden előforduló feltétel esetében tökéletesen nem szabályozható.

324