Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban
A 162. ábra stratégiája kiindulásául két különböző DIC színtű vízből indul ki. A 2 mgC/L koncentráció közelítő minimum érték, amely elegendő bizonyos puffer létezéséhez a csőfelületen, ill. ahhoz elegendő, hogy a csőfelületen a lúgos ólom-karbonátból védőréteg alakulhasson ki. A 15 mgC/L közelítő felső határ, melynél a védőréteg tönkremenetele figyelhető meg. Ez az érték egyes vízelosztó rendszerekben nagyobb is lehet, a csőbevonat tulajdonságaitól, a hőmérséklettől és a kinetikai tényezőktől függően. Az értéket a pH is befolyásolhatja. A túl sok DIC tartalmú rendszerek esetében kétféle stratégia választható: a) pH módosítás, miáltal az ólom oldhatósága csökken. A pH változtatás a DIC eltávolítással (kilevegőztetéssel, ioncserével vagy meszes lágyítással) érhető el. Azonban bizonyos mértékű DIC eltávolítás és pH változtatás után az ólom oldhatósága még mindig túl magas lehet. A pH változás hatása a kalcium-karbonát kicsapódási potenciálra megelőzendő: ha szükséges, lágyítás alkalmazható, a túlzott bevonatképződés ellen. b) A nagy lúgosságú vagy korlátozott pH szabályozási tartomány esetében az ortofoszfát direkt adagolása célszerű. Bizonyos mértékű pH szabályozás szükséges lehet és a kalcium-foszfát vagy kalcium-karbonát csapadékképződést, különösen meleg vízben, szem előtt kell tartani, mielőtt az ortofoszfát adagolási program beindul. Bizonyos mértékű lágyítás válhat szükségessé egyes kemény vizekben. A nagyon kis DIC színtű rendszerekbe karbonát adagolás szükséges (nátrium- hidrogén-karbonát vagy nátrium-karbonát). Az összes lúgosság és a pH közötti kölcsönös kapcsolat miatt a pH szabályozás megkezdése előtt DIC színt meghatározása és annak eldöntése szükséges, hogy a DIC adagolás szükséges-e. Az alacsony, de megfelelő DIC színtű rendszerekben, amit a 162. ábrán a 2- 15 mgC/L tartomány képvisel, kétféle megoldás kínálkozik: a) pH szabályozás, vagy b) ortofoszfát adagolás. A választást több tényező befolyásolja: kezelési költség, teleptervezés, rendszertervezés, tározás zárt tározókban vagy nyitott tározókban, fertőtlenítés hatékonysága, THM képződési potenciál, keménység és az elosztó rendszerben alkalmazott anyagok. A 162. ábra nagyobb koncentrációjú ortofoszfát adagolást tart előnyösebbnek, kb. 7,6 pH értéken, nem pedig a magasabb pH értéken történő kisebb koncentrációjú ortofoszfát adagolást, arra a feltételezésre alapozva, hogy az ortofoszfát adagolás választása a legvalószínűbb azon rendszerekben, melyek a 8 körüli vagy a feletti pH-át próbálják elkerülni. A pH szabályozást választó rendszerek a pH emelkedésével kezdenek dolgozni, miközben a rendszer probléma - zónájában az ólom szinteket észlelik. Minimális kezdőpontként pH = 8,5 érték feltételezett, amely a pH « 8,3-náI adódó puffer kapacitás minimumot kiküszöböli, ami a pH szabályozásnál gondokat okozhatna és ami hatékonyabb kezdeti ólom csökkenést biztosíthat. A modellszámítások azt javasolják, hogy lényegesen magasabb pH szükséges az ólom old322
