Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban
mint az kalcium foszfát, vagy más ortofoszfát szilárd anyag képes képződni, a foszfát fogyást előidézve, miközben a vízben zavarosság keletkezik (Schock, 1989). Sok esetben az ortofoszfát szilárd anyagot megelőzően CaC03 csapadék képződhet. A vízelosztó rendszerbeli optimális korróziószabályozást célzó szabályozó stratégiák megválasztásakor zavar forrása lehet az, hogy az ólom (és a réz) nem azonos mértékben válaszol a stratégiákra. Továbbá, az új elosztórendszer (ahol friss réz és sárgaréz vezetékek és anyagok vannak) kivételével az elosztórendszerekben hosszú idő óta bevonatok és korróziós termékek keletkeznek. Az ilyen régi rendszerekben az új korróziószabályozási stratégiák zavarokat okozhatnak. Ez a probléma a 160. ábra alapján értelmezhető (EPA, 1993). Az A pont képviseli a kezdőpontot az ólom oldhatósági diagramon, olyan rendszerben, amely jelenleg kb. pH=8,8-ra történő szabályozás alatt áll. Ezen a ponton az ólom kioldódást kevert felszíni bevonat szabályozza, magában foglalva a lúgos ólomkarbonátot (hydrocerussite). Tételezzünk fel olyan esetet, amikor a korróziószabályozást változtatják: 1 mg/L P04 ortofoszfátot adagolnak, kb. 7,5 pH értéken, avégből, hogy a fertőtlenítés hatékonyságát növeljék, továbbá, hogy csökkentsék a trihalogénmetán képződés sebességét. Minthogy a lúgos ólom-karbonát filmoldódási sebessége valamely öregebb csőfelületen feltehetően valamivel lassúbb, mint a már létező lúgos ólom-karbonát oldódási sebessége, a rendszer stabilitása követheti az oldhatósági görbén lévő nyilakat a Pb3(C03)2(0H)2 képződés céljából, ami a pH=7,5 értéken következik be (B pont). Az oldhatóság ezen pH értéken sokkal nagyobb, mint az eredeti pH=8,8 értéken, így olyan átmeneti periódus áll elő, amelyben a létező film destabilizálódik. A C ponton újra jelentkezik a stabil, új ortofoszfát film. 160. ábra. Az ólom-válasz útja a vízkezelésre (tisztításra) 319
