Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.1. Radon a vízellátásban

49. táblázat. A víz kalcium és lítium tartalma és a kőzet Rn koncentrációja közötti

kapcsolat

Ra 10_l3gnT3

Ra, középérték

Ca -0,5 %

0,2-1

0,24

Ca 0,5 - 1 %

0,3 -7

2,50

Ca 1 - 2 %

2,0 -32

8,00

Ca 2 - %

14,5 -55

32,90

Li1

0,2 -3

1,00

Li2

1,5 -65

12,90

Megjegyzés: 1 Nem mutatható ki;2 Kimutatható

Az is megállapítható volt, hogy a víz Ra tartalmát a vízben lévő egyéb gázok jelenléte ill. a víz magasabb oldott sótartalma csökkenti. Több helyen lehetett tapasztalni, hogy a források víztartalmának növekedésével a víz Ra tartalma is nő. A hegyszerkezeti viszonyok is befolyásolják az emanáció erősségét. A szerkezeti vonalak menti vizekben az emanáció nagyobb, mint az azonos felépítésű hegység nyugodtabb településű részeinek vizeiben.

A víz Ra tartalma a fiatal vulkáni hegységekben igen nagy lehet. Általában a ritka földfémeket tartalmazó ásványok Ra-ban is igen gazdagok. További tapasztalat az, hogy azonos területen a középmélységű (100 - 300 m) kőzetek Ra-ban a leginkább gazdagok, míg az e feletti és alatti zónák Ra-ban lényegesen szegényebbek.

A talajvizek felhasználásakor a 222Rn koncentráció eltérő (Hussain et al., 1980). A talajvizet hasznosító kisebb vízművekben a 222Rn koncentráció általában nagy, mert a kutak kapacitása kicsi, a vízelosztó rendszer kisebb kiterjedésű, benne a tartózkodási idő kicsi, a radon bomlását segítő idő viszonylag minimális (Hess et al., 1985). Nagy kapacitású víztermelés esetében a 222Rn szintek alacsonyabbak.

A radon koncentráció a felszín alatti vizekben elsősorban a vízvezető réteg kőzettani összetételétől függ. A gránit - típusú kőzetrétegek talajvizei mindig a legnagyobb radontartalmúak. A kőzet - összetétel és a talajvíz radon koncentrációja közötti kapcsolatok szerint a gránitokban és a metamorf kőzetekből származó vizek általában nagyobb mint 300 Bq/L (8000 pCi/L) - 50 Bq/L (1300 pCi/L) radon koncentrációjúak (Michel, 1990).

Az „inert” radon a talajban lassan mozog, mindaddig, amíg a talajbeli légtérbe jut, vagy lebomlik különböző kémiailag aktív elemekké. A radon izotópok tulajdonságai a 50. táblázat alapján értelmezhetők (Hopke et al., 1996).

A radioaktivitás mennyisége aktivitás-egységekkel jellemezhető. Az aktivitás (A) az egységnyi időre eső bomlással fejezhető ki:

283