Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
3. Cianobaktérium toxinok a vízben - 3.3. A cianobaktérium tömegprodukció fő okai és hatásai
3.3.5. A SZAPORODÁSI FÁZIS HATÁSA A cianobaktériumok egy része szaporodásuk minden fázisa alatt termel toxi- nokat, más részük nagyobb mennyiségű toxinokat csak egyes fázisban termel. Továbbá, egyes cianobaktériumok a toxinokat sejtjeikben visszatartják életciklusuk legnagyobb részében, míg mások a toxint sejtjeikből kijuttatják a környező víztérbe, rögtön, amint az termelődik (Yoo et al., 1995). Watanabe et al. (1985) szerint a Microcystis aeruginosa a legnagyobb mennyiségű hepatotoxint a logaritmikus szaporodási fázisuk (Öllős, 1991, 3.2. fejezet) végén termelik, és nagy mennyiségű toxint különösen az elhalási fázisuk időszakában juttatnak a környező víztérbe. Az anatoxin-a szintek egy Anabaena flos-aquae faj, az Anabaena mendotte faj és az Aphanizomenon flos-aquae faj cianobaktériumok esetében a szaporodási fázisaik alatt változtak (Ropala et al., 1993). A legnagyobb toxin mennyiségeket az Anabaena kultúrákban, a sejtekben az inkubáció első két hetében találtak, de ezt követően a szintek csökkentek, mígnem néha kimutathatatlanokká váltak, a tápanyagban toxinokat gyakorlatilag nem lehetett találni. Fordítva, a toxin mennyisége az Aphanizomenon kultúrákban, szaporodásuk minden fázisában nagy maradt, miközben nagy mennyiségek kerültek a táptalajba. A Microcystis aeruginosa életciklusa alatt változó mennyiségű toxint bocsát a vízbe:- a fiatal, gyorsan szaporodó sejtek az összes toxin 75 - 90 %-át,- az idős, lassan szaporodó (de intakt) sejtek az összes toxin 70 - 80 %-át,- az idős, elhaló sejtek az összes toxin 30-40 %-át tartalmazzák (NRA, 1990). A cianobaktérium sejteken belüli mikrocisztin-LR (MCLR) toxin és az a toxin, ami a cianobaktérium sejtekből a környező víztérbe- endó-MCLR ill- exo-MCLRnek nevezett (Angeline et al., 1995). A cianobaktériumok egyes nemzetségei (genera) két fajta intracelluláris toxint termelnek:- alkaloida neurotoxinokat (Anabaena spp. és Aphanizomenon spp.) és- ciklusos hepatotoxinokat (Microcystis spp., Anabaena spp. és Oscillatoria spp. (Carmichael etal., 1985). Édesvizekben, az anatoxin-a a leggyakoribb neurotoxin és a mikrocisztin-LR (MCLR) a leggyakoribb hepatotoxin. Az Anabaena kultúrákban talált Pseudomonas sp. az anatoxin-a lebontására képes (Kiviranta et al., 1991). 233
