Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.10. Protozoon szervezetek az ivóvízellátásban

91. ábra Giardia muris és Giardia lamblia inaktiválás az összes maradék ózon (koncentráció, C) x kontak idő(T) szorzat függvényében

37. táblázat. A Giardia lamblia cysták 99,9 százalékos inaktiválásához tartozó tervezési

adatok a Hom-modell alapján

Integrált maradék ózon*, mg/L

Szükséges kontakt idő, min

Hagyományos lineáris CT, mg ■ min/L

£0,72 yö.24

mg • min/L

0,25

51,53

12,88

0,95

0,50

6,44

3,22

0,95

0,75

1,91

1,43

0,95

1,00

0,81

0,81

0,95

1,25

0,41

0,52

0,95

1,50

0,24

0,36

0,95

1,75

0,15

0,26

0,95

2,00

0,10

0,20

0,95

2,25

0,07

0,16

0,95

Megjegyzés: * Az integrált maradék ózon a kontaktidő alatti átlagos maradék ózon.

A Giardia lamblia fertőtlenítését kielégítő felület a 92. ábrán értelmezhető (Finch et al., 1994). Az n és m becslésekből nyilvánvaló, hogy inaktiváláskor az integrált maradék ózon koncentrációk szerepe a kontaktidőnél fontosabb', a kontaktidő síkon a meredek görbület arra vall, hogy bizonyos minimális kontaktidő után, kicsi inaktiváció többlet jelentkezik, annak dacára, hogy a dózis

185