Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.10. Protozoon szervezetek az ivóvízellátásban
ahol K’ állandó valamely mikroorganizmusra, az inaktiválás kívánt szintjén és a kinetika sebességállandót, k’ paramétert magában foglalja. k, n és m empirikus paraméterek kísérleti adatokból határozhatók meg. Az ózon koncentráció, minthogy az ózon reaktív, az egyenletekkel ellentétben, nem állandó, hanem a kontaktidő alatt fokozatosan fogy. A CT szorzatot becslésének célszerű közelítő módja az ózonmaradék integrálása a reaktorbeli kontaktidő alatt: ahol C az integrált maradék ózon, Co a kezdeti maradék ózon koncentráció, közvetlenül az ózon adagolása után (közelítőleg zéró időpontban), Cf maradék ózon koncentráció a T kontaktidő végén. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vízminőség az ózon lebomlás sebességét és a reakció rendüségét nagymértékben befolyásolja. Az ózonlebomlást befolyásoló vízminőségi paraméterek:- vízhőmérséklet,-pH,- oldott szerves szén és- a lúgosság. Az ózonlebomlás kinetikájához valamely víz esetében először a kinetikát kell megismerni. Példaként a Cryptosporidium oocysta 99,9 %-os inaktiválásához tartozó ózo- nizálás tervezési kritériumokat a 33. táblázat tartalmazza (Finch et ah, 1994). A Cryptosporidium parvum, a Giardia muris és a Giardia lamblia inaktiválása C integrált maradék ózon és a kontaktidő szorzat függvényében példaként a 72. ábrán adott (Finch et ah, 1994). Az inaktiválási adatok állat fertőzési kísérletekből származnak. Az ábra bizonyossága szerint a Cryptosporidium parvum kissé több ózont igényel, mint a Giardia lamblia. Az előzőkből az is kiviláglik, hogy az ismeretek a CT szorzat alkalmazásával kapcsolatban koránt sem tekinthetők kielégítőnek. Valószínűsíthető az is, hogy az inaktiválás kinetikája tovább bonyolódik, ha a laboratóriumi vizek helyett természetes vizekre térünk át. A fázismikroszkóppal megfigyelt C. parvum oocysták és sporozoiták, különböző CT értékeken, ózonnal fertőtlenített vízminták in vitro excisztációjakor, a 73. ábrán értelmezhetők (Rennecker et ah, 1999). 164
