Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)
2. Völgyzárógátas tározók vízminőségének szabályozása - 2.1. A vízminőségi problémák okai
csökkenhet, ami általános vízminőségromlást és halpusztulást eredményezhet. A halpusztulás az alacsony oldott oxigén szint miatt- a rendkívül nagymértékű algavirágzás és- a napfényintenzitás hirtelen csökkenése (pl. csapadékos, felhős időszakban) kombinációjakor is jelentkezhet, hiszen ilyen állapotok esetében az alga-fotoszintézis csökken, így az oxigéntermelésük is lassul. Ezért respirációjukhoz a vízben tárolódott oldott oxigén készletet használják fel. Ha ez a folyamat hosszabb ideig tart, a víz oxigéntartalmának egyre nagyobb hányadát veszíti el, ami az algák és a halak egyidejű elhalására vezet. Gyakran a halpusztulás oka az, hogy a nagy tömegben elhalt algák a halkopoltyúkat eltömik (Bamett, 1990). A halpusztuláskor a tározók ill. tavak vizét ivóvízként hasznosító lakosság szinte minden esetben panaszkodik, idegenkedik a vízhasználattól. Ez a fejezet markánsan bizonyítja, hogy a tározók és tavak vízminőség szabályozását (management) mindenkor nagy gonddal és hozzáértéssel, a víztisztítás-technológiával összhangban kell végezni. 2.1.1.7. HŐMÉRSÉKLETI RÉTEGZŐDÉS A tározók vizének hőmérsékleti rétegződéséből sokféle vízellátási probléma származik. A hőmérsékleti rétegződés akkor indul meg, amikor a felszíni vizek fel- melegedése megkezdődik. Erre az időszakra a melegedő időjárási viszonyok, a hosszabbodó napok miatt fokozódó napsugárzás melegítő hatása, és a tavaszi szelek megszűnése jellemző. Ennek hatására a tározó legfelső víztere gyorsan melegszik, így sűrűsége az alatta levő vízénél kisebbé válik. így az esetenként jelentkező szeles időszak vízkeverő hatása a hőmérsékletkülönbségből eredő áramlási ellenállás miatt gyengül. A keveredés csak a tározó legfelső részében észlelhető (35 a. ábra). A vízhőmérsékleti gradiens a vízmélységben és a tározó hossza mentén a vízminőség alakításában jelentős szerepet játszik. A vízhőmérséklet különbség vízminőséget befolyásoló kiinduló hatása a vízsűrűség és vízhőmérséklet kapcsolata alapján értelmezhető (36. ábra; Wetzel nyomán, 1983). Az ábráról kitűnik, hogy a víz 4°C-on a legnehezebb és könnyebbé válik, ha melegszik vagy lehűl. A jég a víznél jóval kisebb sűrűségű. Ezért a jég a vízfelszínen úszik. Az az energia, amely a víz különböző hőmérsékleteken való keveredéséhez szükséges, a sűrűségkülönbségével arányos. Így a 24°C és 25°C-os hőmérsékletű vízrétegek keveredéséhez harmincszor akkora energia szükséges, mint az azonos, de csak 4°C és 5°C vízréteg keveredéséhez. Ezért az eltérő hőmérsékletű víztömegek, különböző sűrűségük következtében viszonylag ellenállnak a keveredésnek, vagyis a 35 a. ábrán lévő epi- limnion csak bizonyos mélységig képes kialakulni. Sűrűségkülönbség nélkül, a 35 b. ábrán lévő teljes keveredés esetében a keveredési ellenállás kicsi. A hőmérsékleti rétegződésű tározó (35 a. ábra) legfelső zónája az epilimnion, ami meleg, átvilágított, benne a víz a szél és a vízbetáplálás miatt kisebb-nagyobb mértékben keveredik. Az epilimniont a tározó fenékzónájától a metalimnion réteg 117
