OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése
A tóban a jelenlegi munkák továbbfolytatása mellett el kell kezdeni — a kísérleti kotrások eredményétől függően — a természetvédelmi terület kotrását is, és gondoskodni kell a nádasok vízminőség-javító célú kezeléséről. A Fertő tó vízszintszabályozása — az állandó túlfolyás megszüntetésével és a lecsapolás korlátozásával — megfelelően alakult. A régen 280 cm-t is elérő vízszintingadozás 40—50 cm-re csökkent. Számottevő mederszabályozás és part- szabályozás magyar területen nem történt. Osztrák területen a tónak jelentős a látogatottsága (1980-ban 1 millió vendégnap). Ennek megfelelően fejlesztették a szennyvíztisztítást (a foszforterhelés évi 200 t-s értékét 20 t-ra csökkentették), így minőségkárosító terhelés a tavat nem éri. A magyar—osztrák együttműködés keretében a fő feladat az eutrofizáció csökkentése. Magyar területen elsősorban mederkotrás (kb. 1 millió m3), osztrák területen a szennyvíztisztítás továbbfejlesztésével a foszforterhelés csökkentése (k'b. 6—10 t/év-re) van tervbe véve. A Ráckevei-Duna lassan áramló vízfolyás. Üdülőforgalma növekszik (1979-ben 48 000 szálláshely, csúcsben 135 000 fő látogató). Vízszintszabályozása a zsilipekkel (Kvassay, Tassi) megoldott. Meder- és partrendezése még nem 'kiterjedt. Az 1978-ban kezdett munkák során 315 000 m3 mederkotrás, 258 000 m3 folyami kotrás történt és 6,8 km partvédelem létesült. Vízminőségét károsan befolyásolja a délpenti szennyvíz- tisztító telepről érkező, növényi tápanyagban gazdag szennyvíz, valamint néhány ipari szennyvíz-bevezetés. Ezek miatt a víz a felső szakaszon üdülésre nem alkalmas. A Rákevei-Duna körzetében, a jelenlegi 3 település mellett, további 14 településen kell a csatornázás és a szennyvíztisztítás létesítményeit megépíteni. A főváros déli térsége szennyvizének elhelyezése a tervezett Csepel-északi tisztítóteleppel lesz megoldható. A jövőben elvégzendő feladatok: Mederszabályozás Partszabályozás Hajóút kotrás Egyéb kotrás 15 km 16,5 km 1,2 millió m3 0,8 millió m3 Valamennyi tavunkra érvényesen megállapítható, hogy a tószabályozási kutatások legfontosabb feladata a vízmdnőségjavítás lehetőségeinek feltárása, és hatékony alkalmazásuk ökológiai feltételeinek meghatározása. 4.14. A vízgyűjtő területek rendezése Síkvidéki vízrendezés Hazánk 83 belvízrendszerének vízgyűjtő területe 43 860 km2, amelyhez még 4600 km2-nyi, a határainkon túli vízgyűjtő terület csatlakozik. Korábban egy-egy nedvesebb időjárási periódus adott nagyobb lendületet a belvízrendszerek kiépítésének. (Az eddig ismert legnagyobb belvízjárás — az 1940—42. évi — különösen a bel- vízszivattyú-telepek építését lendítette fel.) A mezőgazdasági nagyüzemek fejlődésével a termesztés megnövekedett, és emiatt a belvízvédelem fejlesztése folyamatos feladattá vált. Elősegítette a fejlődést a vízi társulatokkal is számoló feladatmegosztás, amely szerint a művek karbantartását és üzemeltetését illetően: — a főcsatornák és a szivattyútelepek állami (vízügyi igazgatósági), — a mellókcsatomák (jellegüktől függően) vízi társulati és tanácsi kezelésbe, — az üzemi csatornák az érintett üzemek kezelésébe kerültek. Az érdekeltek teherviselésének is jelentős szerepe volt a belvízi művek fejlesztésében. (A fejlesztés alakulásáról a 9. és 10. ábrák adnak tájékoztatást.) Amíg a főcsatornák hossza kismértékben növekedett, addig a mellékcsatornahálózat hossza 1960—1980 között majdnem megkétszereződött ; ez a keletkező belvizek gyorsabb levezetését jelentette; s miután a nagyobb belvizek legtöbbször egybeesnek a befogadó folyók magas vízállásával, a belvízrendszer teljesítőképességének fokozása a torkolati szivattyútelepek nagy ütemű kapacitásnövelését igényelte. A belvízrendszerek fajlagos teljesítőképességének — i Csatorna hossz Csatornasürüség 1000km km/km? 9. ábra. A belvízcsatornák hosszának változása 47
