OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése
A szabályozási művek fenntartása, üzemeltetése legalább olyan fontos, mint az új művek létesítése, ezért fejleszteni, keresni kell a hatékonyabb, olcsóbb, biztonságosabb fenntartás és üzemelés módozatait, eszközeit. A folyók jelenlegi szabályozottságát, valamint az igényeket és a gazdasági lehetőségeket figyelembe véve, 1981—2000 között a 26. táblázat szerinti fejlesztést célszerű előirányozni. 26. táblázat A folyószabályozás fejlesztése Fejlesztés (tam-ben) 1981— 1990 1991—2000 Szabályozott 815 900 Részben szabályozott 600 650 Szabályozásra szorul 448 313 Szabályozást nem igényel 938 938 Magyarországi folyók összes hossza 2801 2801 Ebből új szabályozás 102 135 A folyók szabályozásához szorosan kapcsolódik a többfeladatú vízlépcsők létesítésének kérdésköre, hiszen a fölyócsatomázás lényegesen javítja a vízi közlekedés feltételeit, egyúttal csökkenti a hagyományos folyószabályozási feladatokat. A Dunán a Gabcikovo—Nagymarosi vízlépcsőrendszer meg fogja szüntetni a jelenleg legnehezebben hajózható 60 km-es szakasz (Rajka—Gönyü) gondjait. A Tiszán a torkolattól Tokajig jelenleg már csak a Kisköre1—Szolnok közötti 70 km nem felel meg a III. kategória követelményeinek, ezen a helyzeten a 254. fkm-nél tervezett Csongrádi Vízlépcső javíthat majd. 4.12. Árvízvédelem Az árvízvédelem feladata a folyók és vízfolyások síkvidéki szakaszai mentén előforduló elöntések megszüntetése, egyfelől megelőző beavatkozásokkal (ármentesítéssel, folyószabályozással, tározással), másfelől időszerű mimikákkal, az árvízvédekezéssel. A folyók menti árterületet az Országos Ár- és Belvízvédelmi Szabályzatban fővédvonalnak minősített művek védik. A kisvízfolyások árterületeiről legtöbb esetben a mederrendezésekből származott depóniák tartják távol több-kevesebb eredménnyel a nagy vizeket. Ahol a folyók árvízi medrének részét képező hullámtéri területet annak használói az alacsonyabb szintű árvizek ellen védeni kívánják nyárigátakait létesithetnek. A fővédvonalak által védett ötblözetekben helyenként alacsonyabb rendű védművek — lokalizációs gátak, körtöltések — épültek az esetleg kiömlő árvizek elleni másodlagos védelem céljára. A magyar árvízvédelmi rendszer jelenlegi helyzetét a 27. táblázatba foglalt adatok jellemzik. A nyárigátak összesen 38 ezer ha hullámtéri területet védenek, amelyből kb. 21 ezer ha szántó, 5 ezer ha erdő. A nyárigáttal védett területek hasznosításánál indokolt lenne a jelenleginél jobban figyelembe venni gyakori veszélyeztetettségüket, amelyről az alábbi adatpárok adnak tájékoztatást: Átlagos elöntési ismétlődés Az elöntött védett hullámtér aránya az összeshez képest 2 évenként 32% 5 évenként 46% 10 évenként 3% 50 évenként 6% 50 évnél ritkábban 13% 27. táblázat Az árvízvédelmi rendszer főbb jellemzői (1980) Ártéri öblözet Fővédvonal ihossza Előírt méretű védmű 1 km fővédvonalra eső Másod- és harmadrendű védvonalak átlagod összesből az védett nemzeti ŐSZnyári körlók. A völgy neve szánagyŐSZmaárvízvéd. hoszöszszesszes gát gát tölt. ma sága nagysága szes gas part fal töltés sza hez képest terület vagyon hossza védmű db 1000 km2 km2 km km % km2 M Ft km Duna-völgy 55 5,5 100 1282 77 13 1192 818 67,9 4,3 240 422 106 128 188 Tisza-völgy 96 15,6 162 2901 182 10 2709 1696 62,4 5,4 154 824 258 240 326 összesen 151 21,1 140 4183 259 23 3901 2514 64,1 5,0 186 1246 364 368 514 41
