OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése
nosítási célok (vízkivételek, partiszűrésű kutak, vízminőség-védelem sitb.) elérését is szolgáiLja. A nagyvízi szabályozás (árvízmentesítés) mederátmetszéseikkel kialakítja a folyók új nyomvonalát, és védművek (védgátak és tartozékaik) létesítésével korlátok közé (nagyvízi mederbe) szorítja az árvizeket. A mederátmetszések folyóinkon gyakorlatilag elkészültek. (A szabályozás kezdetétől 1980- ig végzett munka eredményeit a 20. táblázat tartalmazza.) A közép- és kisvízi szabályozás fejlődését, valamint jelenlegi helyzetét a 21. és 22. táblázatok adatai érzékeltetik. 21. táblázat km A szabályozottság mértéke 1970 1975 1980 összes hossz 2822 2822 2801» Teljesen szabályozott 560 696 751 Részben szabályozott 620 569 562 * Az összhossz változását a befejeződött átmetszések okozzák. A folyók szabályozásánál sajátos helyzetet jelent, hogy azok egy része országhatár, illetve közös érdekű vízfolyás. A szabályozás, a kezelés ezéken a folyószakaszokon az ún. határvízi egyezmények által megszabott feltételek és kívánalmak szerint végezhető (egyeztetett tervezés, közös munkavégzés). A kis- és középvízi szabályozások fontos célja a vízi utak kialakítása és fenntartása. A Duna hazánk legfontosabb (belvízi és nemzetközi vizi útja. (A hozzá kapcsolódó hálózatról a 8. ábra tájékoztat.) A Duna Bizottság tagországai 1960-Jban vállalták, hogy a folyam duzzasztás nélküli szakaszán legalább 25 dm mély és 150 m széles hajóuitat állítanak elő. A Gönyü feletti gázlós szakaszon azonban csak kisebb méretű (22 dm, 120 m)) hajóuitat lehetett megvalósítani, az eddig végzett nagyszabású szabályozási munkák (500 000 m* kő felhasználása, 6 millió m3-nyti mederkotrás) ellenére. A Budapest—déli országhatár közötti szakasz szabályozásának elsődleges célja a jégmegállás megakadályozása, de ez egyben 30 dm mélységű hajóutat is biztosít. A Tiszán —igények hiányában — kifejezetten vízi úti érdekű szabályozás nem folyt, a hajózási viszonyok mégis sókat javultak a vízlépcsők belépésével. A Dombrád fölötti, valamint a Kisköre—Osongrád közötti, duzzasztás nélküli szakaszok a kedvezőtlen kanyarulati, ill. gáz- lóviszomyok miatt azonban csak időszakosan hajózhatók. A víziúthálózat jellemzésére külön szokás választani a nagyhajózásra (I. kategória: 250— 400 t, II. k.: 400—650 t., III. k.: 650—1000 t, IV. k.: 1000—1500 t) és a kishajózásra alkalmas vízi utakat. (Ezek jelenlegi adatait a 23. és 24. táblázatok tartalmazzák.) A vízi közlékedés alapvető elemeiről, a kikötőkről és rakodóhelyekről a 25. táblázat tájékoztat. A folyószabályozás és vízi utak további fejlesztésénél prioritást kell biztosítani a többcélú 22. táblázat A folyók szabályozottsága 1980-ban km Foflyó neve összes Szabályozott Részben szabályozott Nem igényel szabályozást Szabályozásra szorul Duna 417 98 288 24 7 Duna-ágak (Mosoni, Szentendrei, Ráckevei) 214 — 78 103 33 Rába 211 42 20 122 27 Kisebb meülékfolyók (Marcal, Ipoly, Sió, Ferenc-csat., Mura) 367 85 99 76 107 Tisza 585 274 57 80 174 Körösök 218 54 — 154 10 Maros 50 17 8 — 25 Mellékfolyók (Túr, Szamos, Bodrog, Hermád, Sió, Zagyva, Berettyó) 596 96 11 349 140 Magyarország összesen 2801 751 562 938 550 39
