OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
3. Gazdálkodás a vízkészletekkel
3. GAZDÁLKODÁS A VÍZKÉSZLETEKKEL 3.1. A vízgazdálkodás színvonala és fejlődésének fő irányai A hazai vízgazdálkodás színvonala nemzetközi összehasonlításban A hazai népgazdasági tervezésiben már hosz- szabb idő óta kiterjedten alkalmazzák a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok módszerét. A vízgazdálkodás területén a nemzetközi adatok folyamatos gyűjtése a korábbinál szélesebb- körű nemzetközi összehasonlító vizsgálatot tett lehetővé. Az összehasonlítás több mint 30 ország vízkészletére, valamint a gazdasági fejlettséget jellemző naturális és értékmutatókra alapozva főként a vízhasználatok alakulására terjedt ki. A rendelkezésre álló tényszámok alapján elsősorban az 1950—1980 közötti időszak folyamatait jellemezték, az 1980—2000 közötti időszakra pedig az elkészült prognózisokból vontak le következtetéseket. A Kerettervben részletesen bemutatott összehasonlításokból az alábbi fontosabb megállapítások vonhatók le. A vízellátás—csatornázás hazai fejlődése szorosan összefügg az általános gazdasági fejlődés jellegzetes sajátságaival, így hordozza az infrastrukturális tartalékoknak más területek nagy mennyiségi eredményei miatti felélését, s az ennek következtében kibontakozó új feszültségek jegyeit. A nyolcvanas évek elejére a közműves ivóvízzel ellátott területen élő lakosság aránya elérte a 75%-ot, ami a nemzetközi összehasonlítás szerint megfelel a gazdasági fejlettségi szintünknek. A belső vízvezetékkel ellátott lakások aránya 56%, ami viszont — a szocialista országok többségéhez hasonlóan — az azonos fejlettségi szinten levő országokhoz képest mintegy 20%-os lemaradást jelent. A 'közcsatornával ellátott népesség aránya 15—20%-kal alacsonyabb a fejlettségi szintünknél. Különösen szembetűnő a szennyvíztisztítás elmaradott volta. Hazánkban a lakosság szennyvíztisztítással ellátott hányada mintegy 10—<15%, ez az arány 1980-ban a fejlett tőkés államokban 60— 80% volt. A ma érvényesülő tendenciákat a népgazdasági prognózisok egészen 2000-ig valószínűsítik. Ezek szerint az ország ivóvízellátása 2000 körül a nemzetközi szint felső sávjában fog elhelyezkedni, de a közcsatornahálózatba bekötött lakások aránya, valamint a szennyvíztisztítási kapacitás aránya kisebb lesz, mint amit a tervezett fejlettségi szint megkíván. Az iparban a szocialista államok a fejlettségi szintjüknél több vizet használnak, ez a jelenség hasonló a fajlagos anyag- és energiafogyasztás területén tapasztaltakhoz. A távlati tervek iránya azt jelzi, hogy fokozatosan követjük a fejlett ipari államokban ma érvényesülő tendenciát, amelynek célja a természeti erőforrásokkal való fokozott takarékosság. A szocialista államok ipari vízhasználatának 2000-re jelzett fajlagos értékei közelednek a fejlettségi szintjüknek megfelelő értékekhez, de valamivel meghaladják a nyugat-európai átlagokat. Hazánkban a prognózisok szerint az ezredfordulón az ipari vízigénybevétel lényegesen magasabb lesz, mint jelenleg, és el fogja érni az USA és az NSZK igen magas szintjét. Ennek oka az, hogy 2000 körül a tervezett 8 milliárd m3 ipari vízigénybevételből több mint 7 milliárd m3 a villamosenergia-ipari hűtővíz lesz. A mennyiségi növekedés jelentős mértékben a Paksi Atomerőművel függ össze, és abból következik, hogy kihasználjuk a Duna mentén még rendelkezésre álló frissvízhűtési lehetőségeket, a lényegesen költségesebb egyéb hűtési technológiák alkalmazása helyett. A feldolgozóiparban — az elemzés szerint — érvényesülnek a hulladékszegény technológiák, és ezek kiterjedtebb alkalmazása nyomán a vízigénybevétel csak mérsékelten növekszik. A mezőgazdasági vízhasználatok nemzetközi összehasonlítására végzett vizsgálatok három mutatóra terjedtek ki. Elemezték az egységnyi növénytermelési értékre eső mezőgazdasági vízigénybevételt (m3/$), az egységnyi művelt területre eső mezőgazdasági vízigénybevételt (m3/ha) és az öntözött terület arányát a művelt terület %-ában. Magyarország mindhárom mutató esetében az éghajlati adottságainak megfelelő szint alatt helyezkedik el. Ez egyrészt azt jelzi, hogy a mezőgazdaság 'takarékosan bánik a vízzel, de másrészt azt is, hogy nem használjuk ki adottságainkat. Az öntözés jelentősége — az összehasonlító vizsgálat szerint is — az ezredfordulóig lényegesen növekedni fog, mert az akkorra tervezett magas termésátlagok néhány kultúra (például a kukorica) esetében tartósan csak jelentős többletterületek rendszeres öntözésével biztosíthatók. 31
