OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
1. A magyar vízgazdálkodás történeti és természetföldrajzi adottságai
dombságok és hegységek töltik ki. A síkságok túlnyomó 'része a vízfolyások árvízszintjei alatt helyezkedik el. A töltésekkel védett ármentesí- tet't terület az ország 44%-a. A vízrendszer földtörténetileg igen fiatal. Az ókori hegységképződésiek vonulatai a felszín alá süllyedtek, s a medencében egymást váltotta a szárazulatok és tengerek uralma. A váltakozó méretű és helyzetű fiatal tengeri, tavi és folyóvízi medencetöltelék képezi hazánk nagy tömegű felszín alatti vízkészletének a bázisát. Az éghajlatra jellemző, hogy sem hőmérsékletben, sem sugárzásban nincs jelentős eltérés az ország egyes tájai között. Az éves közepes hőmérséklet az északi peremvidék 8 °C értékétől a déli-délkeleti területek 11 °C értékéig változik. (Januárban —4 és —1 °C, júliusban 19—-22 °C közötti az átlagos hőmérséklet.) Az éves átlagos hőöszeg 2900—-3300 °C. A sokéves átlagos éves csapadék Kőszeg környékén a 900 mm-t is meghaladja, míg Szolnok, Szarvas és Dunaújváros térségében nem éri el az 500 mm-t. A nyári félévre az éves csapadék 55—60%na jut. A száraz, nedves évjáratok váltakozásában 12—15 éves ciklikusság mutatható ki. A talajok vízháztanfcási viszonyait vízgazdálkodási tulajdonságaik (a víznyelő, a vízvezető, a vízraktározó, a víztartó képesség) határozzák meg. Az ország egészét a következő főbb talajtípusok jellemzik: zónális erdőtalaj 33,0%, zónáliis mezőségi talaj 22,4%, homoktalaj 7,9%, réti talaj 21,3%, láp talaj 1,3%, nyers öntéstalaj 2,6%, extrazónális eredetű szikes 6,0%, egyéb 5,5%. A növénytakaró az évezredek során jelentős változáson ment át. Jelenleg az ország területének keréken 50%-a szántó, 14%-a rét és legelő, 7%^a kert és szőlő, 17%-a. erdő, s mintegy 12% nem művelt terület. A fő vonásaikban felsorolt tényezők alakították ki hazánk vízrajzi arculatát. Az ország vizeinek kizárólagos befogadója a Duna. Valamennyi — folyónak tekinthető — vízfolyásunk külföldön ered. Hazai területről csak kisvízfolyások vezetnék vizet a befogadó folyóba. Az ország nagy részét kitevő alföldi területekről a felszíni vizeket (belvizet) csatornahálózat vezeti le. Alföldi eredetű nagyobb vízfolyás nem alakulhatott ki. A vízfolyások és a talajvíz vonatkozásában oda-vissza irányú áramlások jöhetnek létre. Nagy tavaink — a Balaton, a Fertő tó és a Velencei-tó — önálló vízrajzi egységeket képeznek. Az ország éves vízháztartását átfogóan az alábbi sokévi átlagos térszíni vízforgalommal lehet jellemezni: Az ország területére hulló csapadék 58 km3 év (620 mm/év) Az ország területére lépő vízfolyások vízszállítása 114 km3/év Összesen 172 ikm3/év és ez az ország folyamatosan megújuló felszíni vízkészlete. Az ország területéről elpárolgó vízmennyiség 52 km3/év Az ország területét elhagyó vízfolyások vízszállítása 120 km3/év Ehhez a térszíni vízforgalomhoz kapcsolódik a ma még kevéssé feltárt felszín alatti és légköri vízforgalom. 1.21. Felszíni vizeink Fontosabb vízfolyásaink lényegesebb paramétereit az 1. táblázat tartalmazza, a vízhálózatot a 2. ábra szemlélteti. A Duna Közép-Európa legnagyobb folyója, Magyarország valamennyi vízfolyásának befogadója. Szob alatt lép magyar területre. Paks vonaláig lerakja durvább hordalékát, majd ez alatt energiáját a partok rombolására használva, hatalmas kanyarokat alakított ki, amelyeknek jelentős részét a folyó szabályozásakor átvágták. A vízszintesés a Felső-Dunán (Pozsony— Gabcikovo) igen nagy: 30—40 cm/km, Gönyü és az Ipoly-torok között 8—12 cm/km, innen Baksig 7—10, Paks alatt kb. 5 cm/km. Ennek megfelelően az áramlási sebesség a vízhozamtól is függően: 0,4—3,0 m/sec. A szállított hordalék Paksig kavics, alatta homok. Árvizei viszonylag gyorslefutásúak, a forrásvidékén kialakuló árhullámok 2—9 nap alatt érik el az országot, és 7—10 nap alatt hagyják el. Az árvízhozamok a vízfolyás mentén — a széles hullámterekben előálló medertározódás miatt — jelentősen csökkennek. Például az 1965. évi árvíz Pozsony- nál 9200 m 3/s-ot ért el, Mohácsnál 8200 m3/s- mal tetőzött. A jég viszony ok egyrészt a hajózást akadályozzák, másrészt már jó néhány árvízi katasztrófát, újabban pedig vízellátási gondokat okoztak. A Duna szabad vízkészlete jelentős, kissé szennyezett állapotban érkezik a határszelvényhez, és minőségét határozottan rontja a Vág— Duna, a Sió-vízgyűjtő és Budapest kedvezőtlen hatása. (A Duna jellemző vízállásait és vízjátékát a 2. táblázat tartalmazza.) A Rába vízjárása heves, a Dunánál szélsőségesebb, árhullámai néhány nap alatt levonulnak. Vízminősége kedvező, jelentősebb szeny- nyezőanyag-terhelés csupán Sárvár térségében éri, de a hígítás és öntisztulás következtében a torkolatnál ez már nem jelentkezik. A győri
