OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
1. Összefoglalás
1. ÖSSZEFOGLALÁS Társadalmunk egyre nagyobb figyelemmel fordul a Balatonnal kapcsolatos problémák felé. A fokozódó érdeklődést tanúsítják a napi sajtó cikkei, melyek rendszerint az összetett kérdések egyik-másik részét veszik többé-kevésbé szakszerű vizsgálat alá. A problémák bonyolultak, egymással szoros összefüggésben vannak és alapjaikban vízgazdálkodási természetűek. A tájékoztató célja a Balaton főbb vízgazdálkodási kérdéseinek bemutatása és a megoldási lehetőségek rövid összefoglalása. A vízimérnökök és más érdekelt szakemberek a múltban is sokat fáradoztak a Balatonnal kapcsolatos problémák felderítése és megoldása érdekében. A meggyorsult fejlődés közepette azonban sokkal többet kell tenni a tó életterének megóvásáért és vízgazdálkodásának egyidejű továbbfejlesztéséért. A Balaton központi fejlesztési programja a Gazdasági Bizottság határozata alapján 1969- ben a Kormány elé kerül. A tó vízgyűjtőjén a népgazdaság különböző ágazataiban előirányzott fejlesztés csakis a vízgazdálkodási viszonyok alapvető megjavításával lehetséges. Ez a fejlesztés nagyvolumenű, hosszú időt és jelentős anyagi eszközöket igényel. A vizsgálatokat az egész vízgyűjtőre ki kell terjeszteni, mert az a tóval együtt elválaszthatatlan vízgazdálkodási egység. A vízgyűjtő terület magában foglalja Somogy, Veszprém és Zala megyék jelentős területeit és Vas megyének 1/7—Vs részét. A vizsgálatokba be kell vonni a szomszédos területeket is. A tó levezetője, a Sió-csatorna ugyanis Fejér és Tolna megyék területét is érinti. A tó kiterjedésének és vízszintjének alakulását az éghajlat, a növényzet és a domborzat változásai, valamint az emberi beavatkozások határozzák meg. A víztükör valamikor sokkal ki- terjedtebb volt és magasabb volt a vízszint is. A tó felületének csökkenése és vízszintjének süllyedése ma is tart, s ezt a folyamatot kell ésszerű határok közé szorítani. Vizsgálataink céljára régi feljegyzések és a tó vízkészletének az utóbbi 106 év alatt rögzített adatai hónapról hónapra rendelkezésre állnak. A Balaton vízháztartási ciklusa egyéves. A vízkészlet halmozódása általában októbertől májusig tart. A nyári vízfelhasználás időszaka a május szeptember közötti öt hónap. A téli, fel- halmozódási szakaszban a vízigény kisebb, mint a hozzáfolyás és a tó vízkészlete az igények kielégítése ellenére is általában növekszik. Nyáron a tárolt vízkészlet csökken a természetes okok és a mesterséges felhasználás miatt. A természetes fogyasztást a párolgás jelenti. Mesterséges felhasználásra csak azokat a vízmeny- nyiségeket vehetjük számításba, melyek a párolgási veszteségen és a kényszerű vízleeresztéseken felül a megengedett vízszintek közötti térfogatban rendelkezésre állnak. A tó vízháztartásán a bevételi — készletnövelő — és kiadási — készletcsökkentő — vízmennyiségek alakulását értjük. A továbbiakban a várható változások irányait és a térség gazdasági fejlődésére gyakorolt hatását mutatjuk be. A természetes vízháztartás bevételi összetevői; a tó felületére hulló csapadék és a vízgyűjtő területek vízfolyásai által a Balatonba szállított vízmennyiség. Kiadási tételek a párolgás és a levezetés. A túlfolyó vízmeny- nyiség sokévi átlaga a tó dinamikus vízkészlete. A statikus vízkészlet a tó medencéjében levő víz mennyisége. A tárolás hasznos térfogata a statikus készletnek az a része, mely a megengedett vízszinthatárok között, a mértékadó időszakban a vízhasználat részére igénybe vehető. A vízkészlet és vízigény közötti viszonyt vízmérleg segítségével elemezzük. Az átlagos és szélsőséges évek természeti adottságait és az igényeket összevetve, egyrészt a levezető, másrészt a vízpótló berendezésekkel szemben támasztott követelmények meghatározhatók. Pozitív eredmény esetében a vízfelhasználás növelhető, — negatív eredmény, vízhiány esetében valamilyen vízpótlásról kell gondoskodni. A Balaton jelenlegi gazdasági szerepét legfőképpen az üdültetés és az idegenforgalom határozza meg. A tó környezetében és vízgyűjtőjén ezen felül több népgazdasági ágazat ugyancsak fontos vízgazdálkodási igényeit is ki kell elégíteni. Az üdülés és idegenforgalom elsőrendű igényei a tó szűkebb környezetében a víz minőségének megóvása, az üdülés céljára kedvező — sem túl alacsony, sem túl magas — vízszintek előállítása, a partok védelme, a hajóutak- nak és kikötőknek, a vízisport létesítményeinek megóvása és fejlesztése és az üdülőtelepek kulturált vízellátása, a gyógy- és ásványvizek fel- használásának fejlesztése. s
