OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
3. A Balaton vízgazdálkodása
sül. A szükséges 10—12 km hosszú kiegészítő művek megvalósításához nemzetközi megegyezésre is szükség volna. A legalkalmasabbnak látszó műszaki megoldás vázlatát a 14. ábra mutatja be. Vízbeszerzési bázis a Dráva. A folyó által szállított víz minősége valamennyi bő vizű szomszédsági élővízrendszer között a legkedvezőbb. Vízmennyiségek tekintetében a nemzetközi vízkészletmegosztást feltételezve is bőséges tartalékokkal rendelkezik. A Dráva hasznosítási sémája szerint a folyó bal parti 230 fkm szelvényében előbb-utóbb olyan duzzasztott vízszintet fognak mesterségesen előállítani, amely egészen Csurgó belterületének határáig a víz gravitációs továbbítását teszi lehetővé. Mindaddig, míg a Dráva csatornázása ki nem épül, ugyanezen a helyen úszó szivaty- tyúgép-csoporttal lehet a Dráva vizét a 12,2 km hosszú földmedrű csatornába emelni. A nyomvonal legalsó szakasza — a földmedrű csatorna — a tervezett gyékényesi kavicstermeléssel és az általa uralt vízhasznosításokkal, valamint a Csurgó körzetében várható tömeges nyersvízigényekkel koordinálható. Az átvezetési nyomvonal következő eleme a vízválasztó által megkívánt magasságú szivattyúzási szint előállítása és a víz átvezetése a vízválasztó másik oldalára. A domborzati akadályok legyőzéséhez a csurgói szőlőhegyen és a Máriás-patak völgyén keresztül vezető zárt nyomócsőre van szükség. A zárt szakasz hossza mindössze két kilométer, az emelési összmagasság 36 m. A 164 m magasságba emelt víz gravitációsan vezethető tovább, és a 27. km-nél éri el a Balatonba vezető Zala—Somogyi Határárok medrét. A vízátvezetés üzemét igen kedvezően befolyásolhatja a magas vezetésű csatorna további 9 km-es meghosszabbítása. Varászló községtől nyugatra ugyanis olyan kedvező terepalakulás található, amely alig 2—300 m távolságon belül 40 m esés visszanyerését, és ezzel értékes energia termelését teszi lehetővé. A magassági viszonyok rekuperációs erőmű telepítése esetén a vízpótlási rendszert energiaönellátóvá tehetik. Az alkalmas nyomvonal első vázlatának felismerése után most már a kívánatos teljesítmények megállapításához a 2. ábra „Vízkészletek — vízpótlások” című rajza nyújt segítséget. A vízpótlások szükségletének felmérése alkalmával az 1869—1968 közötti száz év alapján a teljes távlati igények kielégítéséből indulunk ki. Az 1863—1869 közötti szélsőségesen csapadékszegény szakasz kielégítése gazdasági okokból nem vállalható. Előfordulási valószínűsége, valamint a régmúlt idők feljegyzéseinek megbízhatósága nem elegendők arra, hogy a méreteket ilyen szélső esethez szabva állapítsuk meg. A távlati telítési igény kielégítésére 10,2 m3/s vízpótlásra lenne szükség. A legszélsőségesebb aszály esetére — az évek 6—7%-ában — vagy vízhasználat-korlátozást, vagy a -(-55 cm alatti 8—10 cm-es apadást, vagy pedig az üzemidő átmeneti megnövelését engedjük meg. Ha az 1863—1869. év vízjárásaiból ismert követelményeknek is meg akarunk felelni, úgy 17,5 m3/s teljesítménnyel is még mindig két esetben kellene eltűrni a +22 cm-es vízállásokat. A sokrétű vízgazdálkodási felhasználásra alkalmas vízátvezetési nyomvonalhoz Somogy megye területén feltehetően további vízigények csatlakoznak. Somogy megye vízgazdálkodási távlatának vizsgálata során a telítődéshez 15,6 m3/s csúcsigényt állapítottunk meg. A fejlesztéssel kapcsolatos igények mintegy 15 m3/s teljesítményt kívánnak. Három egyenlő szakaszban valósítva meg a műveket, és a vízigények növekedéséhez rugalmasan alkalmazkodva, a Balaton vízpótlása üzemzavar nélkül fejleszthető volna. A vízpótlás egy-egy 5,0 m3/s teljesítményű szakaszának nyomócső-átmérője mintegy 2,0 m volna. A mai technikai fejlettség mellett előregyártott vasbeton importnyomócsövek segítségével ez nehézség nélkül megvalósítható. A vízpótlás első szakasza mintegy 100 millió Ft-os költséget jelent. A következő lépés — a csatlakozó igények, és a rendelkezésre álló gazdasági alapok függvényében — a második, azonos teljesítményű keresztmetszet kiépítése, vagy az elsőnek a vízerőművel való kiegészítése és energia-önellátóvá fejlesztése lehetne. Az 5—5 m3/s teljesítményű, azonos méretű második és harmadik kiépítési szakasz időszerűségét a Balaton környezetében jelentkező vízigények és vízelvonások fejlődése határozza majd meg. Somogy megye — vízigényeinek bővülése esetén — a távolabbi jövőben egy 5 m3/s teljesítményű negyedik fokozat kiépítését is kezdeményezheti. Ilyen bővítés a Balaton legszélsőségesebb igényeinek kielégítését is megoldaná. A Balaton vízháztartásának megjavítását célzó lecsapoló és vízpótló művek a feltétlenül szükséges biztonság érdekében minden további víz- használat nélkül is indokolt, nélkülözhetetlen létesítmények. Nélkülük a Balaton-környék sok milliárdos fejlesztése megalapozatlan és kockázatos volna. A vízpótlás szükségességét ezért problémái ellenére tudomásul kell vennünk. Minden, a tó vízháztartási mérlegét javító műszaki létesítmény megvalósítása jelentős anyagi eszközöket és időt igényel. A vízháztartás fejlesztési létesítményeinek megvalósítása azonban nem várathat tovább magára. A sok milliárdos üdülőterületi fejlesztés alapját megteremtő vízpótló biztonsági létesítmények költségei az egyéb befektetéseknek csupán 1/10— 1/20 részét jelentik. Ügy tűnik, hogy az üdültetés fejlesztése megelőzte a tó vízgazdálkodásának biztonságát jelentő műszaki fejlesztést és most már az elmaradás behozásáról kell beszélnünk.
