OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
3. A Balaton vízgazdálkodása
m3/s. A névleges max. teljesítmény kihasználását a korlátozó tényezők miatt kb. 40 m3/s-mal értékelhetjük. Jelentőségét a vízszint változásainak ismeretében vizsgáljuk. A Balaton és környékének területhasznosítására, az üdülési és idegenforgalmi létesítmények, valamint a hozzájuk tartozó közmű és forgalmi hálózatok bővítésére központi fejlesztési program készül. Az ÉVM Városépítési Tudományos és Tervező Intézet által vizsgált területet a 3. ábra mutatja be. A régiófejlesztés! program ésszerű és mértékadó ütemezés mellett az alábbi főbb irányszámokat tartalmazza: A Balaton látogatottsága 1967. évben 1975. évben Meghatározatlan telítettségi időben ezer fő ezer fő ezer fő Állandó lakosok száma 109 119 154 Nyári vendégek száma 295 348 574 Férőhelyszükséglet összesen 404 467 728 A hétvégi kirándulók száma kb. 60 92 118 Csúcsforgalmi létszám 464 559 846 Az 1975-ig előirányzott mintegy 10%-os növekedés az elmúlt 10 év 25%-os felfutásával szemben mértékadónak tekinthető. Az üdülési keretek mennyiségi növeléséhez az ellátottság kulturáltságának fokozásával kapcsolatos minőségi fejlesztés is szervesen hozzá tartozik. 1975-ig Tihany, Siófok, Balatonalmádi, Hévíz, Balatonfüred és Keszthely fejlesztésének befejezését, továbbá Zamárdi, Balatonlelle, Fonyód, Balatonberény, Révfülöp, Kenese és Ba- latonakarattya üdülőteleppé fejlesztésének megkezdését irányozzák elő. Balatonföldvár területén a meglevő körzet teljes kifejlesztését és egy újabb körzet előkészítését tervezik. A tó parti sávjának ivóvízellátására három nagy regionális vízmüvet kell fokozatosan kifejleszteni. A Nyugatbalatoni Regionális Vízmű a nyirádi bányászat karsztvizeinek átvezetéséből a Keszthelyi-öböl parti sávjait, valamint a somogyi oldal nyugati részét szolgálja majd ki. A Délkeletbalatoni Regionális Vízmű Somogy megye további szakaszának az Északkeletbalatoni Regionális Vízmű pedig a Veszprém megyei partsávoknak a vízszükségletét biztosítja. A regionális vízművek hálózatát (4. ábra) néhány kisebb, részben meglevő egyedi vízmű egészíti ki. A program már 1975-re minden férőhely vízellátását előirányozza és a további fejlesztések egyidejű vízellátottságát biztosítja. A mai 31 ezer m3/nap teljesítőképességet 1975- re 71,2 ezer — távlatban 112 ezer — m3/nap mennyiségre kívánják emelni. A lakosság jelenlegi 67%-os ellátottságát már 1975-ig 100%-ra tervezik. 1975 után az ellátottságnak az új férőhelyek létesítésével párhuzamosan kell fejlődnie és minden igényt ki kell elégítenie. Az ivóvízigény mintegy Vä részét (végső fokon csúcsban mintegy 40 ezer m3/nap) a Balaton tisztított vizéből vették figyelembe. Az ivóvízkivétel a Balaton vízmérlegét alig terheli, hiszen a végső fejlődés állapotában igénybe vett 7,3 millió m3/év vízmennyiségnek mintegy 90%-a tisztított szennyvíz formájában visszatér. Az egész évben elhasznált mennyiség mindössze 0,73 millió m3. Ebből az ivóvízkivétel a tóból a felhasználási szakaszra vonatkoztatva távlatban is csak 0,5 millió m3. A szennyvizek kezelése az üdülési kultúrszín- vonalhoz szintén szorosan hozzátartozik. A regionális fejlesztési program a jelenlegi 19%-os ellátottságot 1985-ig 50%-ra kívánja emelni. Az első szakaszban — 1975-ig — 10 meglevő szennyvíztisztító telepből hétnek a korszerűsítése, valamint 11 új telep létesítése esedékes. A 29 fejlesztendő településből így 21 kapna szennyvíztisztító berendezést. A szennyvízkezelés előirányzott fejlesztése nem elegendő. A visszakerülő használt víz még tisztított állapotban is ártalmára lehet a Balatonnak, mert mindig tartalmaz a tó növényzetének fokozott elszaporítására alkalmas tápsókat. A települések szennyvizeinek elhelyezése, vagy a tavat megkerülő elvezetése gazdasági okokból nem lehetséges. Kivételesen kedvező helyi adottságok mellett halastavakban csekély szennyvízmennyiség felhasználható. Számolni kell tehát azzal, hogy a szennyvizek nagyobb részét a nádasokon átszűrve továbbra is a Balatonba kell vezetnünk. A szennyvízterhelés csökkentése érdekében a tisztítótelepek fejlesztését az ellátottság 70—80%-ára kívánatos emelni. Keszthely és Hévíz szennyvíztisztításának mielőbbi megoldása ezek között is súlyponti feladat. A Balaton medrének karbantartása ugyancsak az üdülőterületek védelmének feladatai közé tartozik. A partfalak, partburkolatok fejlesztése a partrongálódás és az ebből származó mederfeltöl- tődés korlátozása érdekében szükséges. A partvonalak rendezésével egyidejűleg a partfal mögötti terület feltöltésével értékes települési területeket nyerünk, s egyidejűleg lehető válik a nádasok visszaszorítása. A fejlesztési program 21 km partvédelem létesítését írja el. Ezzel 254 ha új, elsőrendű települési területhez jutunk. A partvédelem teljes befejezéséhez távlatban további 119 km partvédőmű és 533 ha hasznos területnövekedés tartozik (5. ábra). A Balaton vízi útjai a IV. osztályú nemzetközi előírásoknak felelnek meg és forgalmuk elsősorban és túlnyomó részben az üdüléssel kapcsolatos. Kisebb forgalmat bonyolítanak le a partok menti építkezések és a halászat érdekében. 16
