OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
2. A Balaton általános ismertetése
A tó vízháztartásának helyes értékeléséhez ismernünk kell a sokévi átlagok, a szélsőséges évek és rövidebb időszakok néhány jellemző vízmennyiségét is. A tó —j—100 cm-es vízszintjéhez tartozó víz- mennyiség, vagyis a tó medrének térfogata kereken 2 milliárd m3. A mutatószámokból rátekintéssel felismerhető, hogy a rendkívül káros többlet keletkezésében a 710 mm-rel csökkent párolgás súlya nagyobb volt, mint a természetes vízbevétel 507 mm-es megnövekedése. A hozzáfolyás havi csúcsértéke 140 m3/s volt, a napi csúcs 210 m3/s. A párolgás szélső értékei havi csúcsban 28,5 m3/s, napi csúcsban pedig 69,5 m3/s. A párolgásra mértékadó száraz, szeles napon a levegőbe jutó vízpára mennyisége a Tisza szegedi kisvízi hozamát meghaladja. A Balaton szélsőséges vízhiányait a csapadékszegény év és a megnövekedett párolgás kedvezőtlen találkozása idézi elő. A szélsőséges víz járású évek következményeinek megállapítása érdekében minél hosszabb, már megismert múltbeli időszak vízháztartását kell szemügyre venni. Az 1863—1968 közötti 106 éves időszak havi vízkészletváltozási adatainak és a Sió üzemi emésztési kapacitásának ismeretében hónapról hónapra haladva kiszámítható volt a tó vízszintjeinek alakulása. A számítások kiinduló feltétele az, hogy a következő év pontosan és előre ismert vízkészletváltozásainak és a Sió üzemi teljesítményének megfelelően, — a víz- használatok figyelembe vétele nélkül — a vízszinteket a rendelkezésre álló eszközökkel a megengedett határok között kívánjuk tartani. Ilyen feltétel mellett a vízszinttartási szabályzat is mellőzhető, hiszen a kezelő személy „tudja”, hogy a következő szakaszban milyen jelenség következik be. A számítások eredményeit a 2. ábra tünteti fel. A vizsgált 106 év alatt az előre ismertnek feltételezett vízháztartási jelenségek figyelembevétele ellenére a tó vízszine a megengedett +100 cm-t 19 esetben haladta volna meg. A szélső esetek között háromban egész éven át magasabb lett volna a tó vízszintje a megengedett mértéknél. Az 1878—1883. és 1940—< 1947., valamint az 1963—1965. évek több éves árvízi ciklust mutatnak. Ezek az áradásos évek felét képviselik. Négy esetben egymás utáni két olyan év szerepel, melyekben a + 100 cinnél magasabb vízállások a mai berendezésekkel elháríthatatlanok lettek volna. Az egyedül álló áradásos évek száma mindössze kettő. A megengedett szintet meghaladó vízállások mind nagyobb értékeket veszélyeztetnek A lehetséges károk felmérése folyamatban van. Az áradások elleni védekezés egyetlen gazdaságos és biztos módszere a Sió és zsilipje vízvezető képességének növelése. A szélsőséges évek vizsgálatából az évi természetes fogyasztás figyelembevételével az is megállapítható volt, hogy a megadott vízszintek között a mesterséges vízfogyasztás és a vízhasználat részére mennyi vízkészlet állt volna rendelkezésre. A 2. ábra szerint a ma még kényszerből megengedett +40 cm vízállás felett sem állt volna 12 esetben rendelkezésre felhasználható tartalék. Az átmenetileg megengedett +40 cm nagy kockázatot rejt magában. A hosszú tapasztalat alapján kialakított, az alsó határt +55 cm-ben megállapító régebbi előírásokhoz mielőbb vissza kell térni. Ez esetben minden vízhasználat nélkül is 17 olyan év volna, amelyekben felhasználható tartalék nem állt volna rendelkezésre. A csapadék- szegény évek vízhiányainak pótlására jelenleg semmiféle lehetőségünk nincs. A 106 év vízháztartási adataiból megállapítható hogy a vízhasználat minden fejlesztése nélkül, sőt a mai vízhasználat figyelmen kívül hagyásával 37 olyan év fordult elő, melyekben a Balaton gazdasági célkitűzéseihez alapvetően kapcsolódó vízálláskorlátokat nem lehetett volna betartani. A tényleges vízszinttartással kapcsolatban a helyzet még súlyosabb. Ahhoz, hogy a vizsgálatokban feltételezett vízháztartási jelenségek megbízható ismerete szerint kezeljük a zsilipet, legalább fél éves előrejelzésre volna szükség. Az előrejelzés fontossága az átlagos években még inkább kiemelkedik. A már ma is meglevő és az egyre növekvő igények kielégítésére rendelkezésre álló vízmennyiség kihasználását csak így javíthatnánk. A hozzáférhető tartalékok egy részének felszabadítására a leggazdaságosabb módszer kétségkívül az előrejelzések tökéletesítése volna. Mai ismereteink szerint azonban féléves előrejelzés még nem valósítható meg. Az elégtelen zsilipkeresztmetszetből eredő árvízveszély miatt a Balaton vízszintjét vízszinttartási előírások alapján szabályozzák. A köteles gondosság alapján megállapított szabályzatok azonban az adott Sió-keresztmetszet mellett a szükséges biztonságot megteremteni nem képesek, ezért az átlagos vízjárású évek felhasználható készletéből is jelentős mennyiség vész el. A Balaton hasznosítható vízkészletének megállapításával több tanulmány foglalkozott. Az V—IX. hó között kivehető vízmennyiséget +40 és +100 cm közötti vízálláshatárok megkötésével a 2. táblázat tartalmazza. A 85% valószínűségnek megfelelően 96 millió m3 vizet lehet a Balatonból kiosztani. A mai vízhasználatokra kiadott engedélyek és a szerzett jogok szerint a szétosztott vízmennyiség 114,5 millió m3. A változatlan vízháztartási összetevők mellett ésszerűen kiosztható meny- nyiséget tehát 20%-kal lépték túl; a biztonság körülbelül 70%. A 2. táblázat 2. oszlopa szerint kereken minden harmadik évben kisebb-na- gyobb vízhiányt kell eltűrni. 12
