Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Öntözés

A CSATORNÁK VONALOZÁSA

A vízkivételi műtől a hasznosítás helyére történő vízszállítást öntözőcsatornák, a felesleges vizek eltávolítását keletkezési helyüktől a befogadóig levezető csatornák végzik.

E csatornák nyomvonalának tervezését a csatornák vonatozásának hívják.

Az öntözőtelep műszaki berendezéseinek tervezése során az öntözővizet szállító hálózat tervezésével egyidejűleg kell foglalkoznunk: a terület táblásításával, víztelenítésével, a közlekedésével, az erdősávok elhelyezésével stb.

Az öntözötelep táblásításának alapvető szempontjai megegyeznek az előzőekben részletesen tárgyaltakkal. A feladat megoldását az teszi csak bonyolultabbá, hogy a táblahatárul szolgáló állandó jellegű csatornák elhelyezésének még külön kötöttségei vannak. Ezért az állandó csatornák helyét össze kell egyeztetni a táblásítás alapvető igényeivel.

Részletesen kell vizsgálnunk az öntözendő területek víztelenítésének lehetőségét. Éghajlati viszonyaink között gyakran van szükség a vízkárok elhárítására, más alkalommal ugyanazon a helyen a hiányzó vízkészlet pótlására. Ha a természetes vízháztartási egyensúlyt öntözés révén a növénytermesztés számára kedvezőbb irányban eltoljuk, ezzel általában nedvesebb körülményeket teremtünk. Ez rendkívüli csapadék esetében együtt jár a vízkárok várható növekedésével is. A nyári nagy intenzitású csapadékok befogadására kevésbé alkalmas az öntözött nedves talaj, mint a száraz. A belterjesebb gazdálkodás során megnő a vízkárok jelentősége is. Az öntözésre való berendezkedés során feltétlenül gondolni kell a kárt okozó vizek elvezetésére is.

Vizsgálva először a felületi öntözés elemzése során készített elrendezési vázlatainkat (135. ábra) szembetűnik, hogy a természetes csapadékból keletkező lefolyó vizek útjába ideiglenes csatornák állnak. Az ideiglenes csatornák töltései mögött megáll a víz. Általános irányelvként el kell fogadnunk, hogy akár van ideiglenes öntözőhálózat a táblán, akár nincs, a vizek természetes levonulási útját a tábla széléig biztosítani kell. A táblán az öntözés céljából kialakított barázdák, sávok, csatornák egyben vízvezető elemei lehetnek a levonuló felesleges csapadékvíznek. A fölösleges víz levezetésére külön létesítmény szükségtelen. Az öntözővíz levezetésére alkalmas ideiglenes csatorna feneke felszín alatt lévén, mindenkor alkalmas arra, hogy a töltésein kívül összegyülekező vizet továbbvezesse a tábla mélyebb fekvésű részei felé. Ahol az ideiglenes csatorna nem vezet a tábla széléig (135/a ábra), a mélyvonalban külön ideiglenes levezető árkot létesíthetünk.

Minden tábla legmélyebb fekvésű oldalán gyűjtőcsatornát létesítünk, amely befogadhatja a felületen vagy ideiglenes hálózatban lefolyó vizeket.

Gondoskodnunk kell az öntöző- és gyűjtőcsatornákkal határolt öntözőtábla megközelítéséről is. A táblásítás során az úthálózatot az öntözendő teiületen úgy kell kiképezni, hogy arról minden táblára külön-külön be lehessen járni. Tekintsük a 135b. ábrát. Ha az utat a tábla magasabb oldalára, az osztócsatorna mellé helyezzük, az osztócsatornán kell átjárást biztosítani. Ha a táblák mély fekvésű oldalán vezetjük az utat, akkor a gyűjtőcsatorna felett kell átjárási lehetőséget teremteni. Az utat a tábla területétől mindkét esetben csatorna választja el.

A táblák elrendezése után az adott terepen megtervezzük az öntözéshez szükséges viz szállítását végző csatornahálózatot. A nyílt, magas vezetésű csatornahálózat tervezése során a választott öntözőmódszernek megfelelő elrendezési sémát kivá251