Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Öntözés
külön kellett megoldani. A vízkivételi csapoknál nagyobb vízhozam biztosítható, mint a kutaknál. Gépi átemelésre ott nincs szükség, ahol a táblák közötti vízszétosztás is csővezetékkel, nyomás alatt történik. ESŐZTETŐ BERENDEZÉSEK Az esőszerű öntözésnél önálló problémaként jelentkezik a vizet szállító gép és csőhálózat létesítése. Az alkalmazható öntözési eljárást itt az esőztetőgépi berendezés típusa határozza meg. Megkülönböztetünk: mozgatható, félig beépített, beépített típusú berendezéseket. A mozgatható esőztető berendezések hosszabb- rövidebb ideig egy helyen telepíthetők, az öntözés befejeztével más helyre átszállíthatok és ott újból telepíthetők. A mozgatható esőztető berendezéseknek különösen ott van jelentősége, ahol üzemeltetésükhöz nagy területen van meg a vízbeszerzés lehetősége, akár sűrű, nyílt csatornahálózatból, akár bővizű kavicsos talajrétegre telepített kutakból. Üzemi okok is indokolhatják alkalmazásukat olyan gazdaságokban, ahol nem gazdaságos a felületi öntözésre való berendezkedés, mert egy-két alkalommal adagolt viszonylag kis vízmennyiséggel is jelentős eredményt lehet elérni. Előfordulhat, hogy az öntözendő kultúrák vízigényesebb részét felületi öntözéssel, a levegőigényeseket pedig ugyanazon egységben mozgatható esőztető berendezésekkel öntözik. A mozgatható berendezéseknek három jellegzetes változata van. Ezek: az úszó, a magajáró, a hordozható berendezések. Az úszó vagy hajós berendezések külön e célra épített állandó csatornahálózatban mozgó hajók. A motor és szivattyú, valamint a szórófejek a hajóra vannak építve. A szivattyú közvetlenül a csatornából veszi a vizet és a szórófejekkel a csatorna két partjára szórja ki. A szórófejek szóró távolsága korlátozott lévén, az állandó jellegű nyílt csatornák legfeljebb 170—200 m-re lehetnek egymástól. A szórófejek mozgatása szükségtelen, mert a hajóval mozgatott kötött szórófejjel a csatornamenti területek öntözése megoldható. A hajó sebessége szabályozza az egy menetben kiszórt vízmennyiséget és az eső intenzitását. Előnye, hogy a hajó több menetben végezheti az öntözést, s a szórófejek nagy vízhozama ellenére kis átlagos hevesség érhető el. Hátránya a sűrű állandó csatornahálózat és a nagy vízfelületű, földszelvényű nyílt csatornákban fellépő vízveszteség. A nagy szórótávolság miatt jelentős a cseppek romboló hatása. A magajáró berendezések közül meg kell említenünk a nyílt csatornák mentén járó, traktorra szerelt megoldást. Azonos elv szerint öntöz, mint az úszóberendezés. A traktorra szerelt szivattyú a közvetlenül mellette levő csatornából emeli ki a vizet, s szórja a traktorra épített szórófejjel a csatorna két oldalára. Az előbbi megoldástól eltérően az a tulajdonsága, hogy az egyszer beöntözött területre nem térhet vissza. Ezért egy-egy álláshelyről 240°-os körcikkben forgó szórófejjel végzi el a terület teljes öntözését. Előnye, hogy ideiglenes csatornák mentén is üzemeltethető, s így nincs úgy helyhez kötve, mint az úszóberendezés. Az ideiglenes csatornák sűrűbb elhelyezési lehetősége sem kíván olyan nagy szórótávolságot és hajtómotort, ami az öntözés költsége és a cseppek romboló hatása szempontjából kedvező. Mind az úszó, mind a traktorra szerelt öntözőberendezésnek hátránya a nagy szórótávolsággal megnövekedő zavaró szélhatás és a széllel szemben való védekezés nehézségei. Mindkettő ideiglenes vagy állandó jelleggel épített nyílt csatorna 242
