Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
A táblázatban megadott távolságot réteknél az 1. és 2. sorszámú talajnemnél 20—30%-kal, 3 — 5. talajnemnél 30—40%-kal, 6. és 7. talajnemnél 40 —90%-kal, legelőknél a fenti sorrend szerint 10%, 10 — 20%, 20 —50%-kal kell növelni. Ha a talaj mésztartalma a 20%-ot meghaladja, akkor az 1—4. talajoknál 10%-kal, 5. talajoknál 10—15%-kal legyen nagyobb a távolság. Nagyobb terepesésnél szintén növelhetők a távolságok. Viszont a táblázatban megadott adatokat hosszirányú szívócsöveknél 10%-kal, nagy vastartalmú talajoknál 5—20%-kal, folyós homok esetében 10%-kal, végül ha az évi átlagos csapadék 650 mm fölött van, vagy ha gyakran elárasztott, duzzadó vagy rétegvizet vezető talajokról van szó, csökkenteni kell. A szívócső esése kötött talajon 1,5%0, homoktalajon: 4 —5%o. A gyűjtők esése 2%o legyen. A talajcsövezés kivitelezéséhez ma már olyan gépek állnak rendelkezésre, melyek a kijelölt nyomon végighaladva egy menetben készítik a talajcsövet. Ezek a nagy teljesítőképességű gépek alkalmazása csak ott indokolt és gazdaságos, ahol viszonylag nagyobb területek megcsapolása a feladat. Ha csak kis talajfoltok vízviszonyainak rendezéséről van szó, akkor házi munkák keretében a hagyományos módszereket alkalmazhatjuk. Tekintettel arra, hogy az üzemek saját erővel elsősorban ilyen méretű munkákat végeznek, ez utóbbit részletesebben kell vizsgálat tárgyává tennünk. A kiinduláshoz szükség van a terület 20 cm-es rétegvonal sűrűségű helyszínrajzára. A helyszínrajz mérete 1 : 2000 legyen. A helyszínrajzon kell megtervezni a talajcsőhálózat elhelyezését. A terv alapján kell kitűzni a helyszínen a szívóvonalak tengelyeit. A tengelyvonalat jelölő cövekeket nem a szívó tengelyvonalába verjük, mert akkor nem tudnánk a munkagödröt kiásni, hanem a tengelyvonalaktól 50 cm-re. A tengelypontok mellett a 107. ábrán bemutatott módon kiásva a hosszszelvényben megadott mélységű árkokat, fenekére tehetjük a szívó, illetőleg gyűjtő elemeket. Általában vizenyős talajokon dolgozunk, ezért a munkát úgy kell beosztani, hogy az árkok ásásával mindig a torkolati műtől felfelé haladjunk. így a munkahely vízteleníthető, mert a főgyűjtő lehetővé teszi a fentebbi szakaszok vizének levezetését. A munkával a főgyűjtőtől a gyűjtők felé, majd a gyűjtőktől a szívócsövek felé haladva, munkaterünk víztelenítése mindig megoldott. Gyakorlott munkás átlag 200 m talajcső- fektetést tud naponta elkészíteni. Ebben benne van az árok kiásása, a csövek lerakása, betemetése. Mindig csak annyit ásson ki, amennyit aznap be tud fejezni. A kiásott árok szélessége függ a csőátmérőtől és a mélységtől. Felül az árok általában szélesebb, és lefelé keskenyedik annyira, hogy a cső éppen csak elférjen benne. Ennek megfelelően a felső árok107. ábra. Talajcső behelyezése (43) 108. ábra. Munkaeszközök talajcső fektetéshez (32) 181
