Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
40. táblázat folytatása Fejlettségi állapot Talaj Vízborítást hőmérbírja; 10 cm séklete vastag fela kísértalaj levegőtmértéke ideje létnél len lehet hó, nap c° nap Édesfüvekből álló kaszáló csírázáskor III. 15-III. 31 15 10 csírázáskor III. 15-III. 31 25 5 bokrosodáskor IV. 10-IV. 25 15 12 bokrosodáskor IV. 10-IV. 25 25 G szárbainduláskor IV. 25- V. 10 15 8 szárbainduláskor IV. 25- V. 10 25 G több éves, szárbainduláskor IV. 25- V. 10 5 20 IV. 25- V. 10 15 14 IV. 25-IV. 10 25 7 alakulásához viszonylag nagy vízgyűjtő területről összefolyó vizek biztosították az állandó vizenyős, mocsaras állapotot. A vízviszonyok rendezése előtt ezért azt kell megvizsgálnunk, hogy a lápterületekre kívülről folyó vizeket miként lehet szükség esetén övcsatornákkal elterelni, s a területet a kárt okozó külvizektől mentesíteni. Ezután mértékadó csapadékot választva, vízháztartási vizsgálatokkal határozhatjuk meg az elvezető csatornahálózat vízszállító képességét. Ezt rendszerint a vízborítás tűrési idején belül elvezetendő felszíni vizek mennyisége szabja meg. A következő feladat a talaj megcsapolása érdekében szükséges létesítmények tervezése. A talajból a könnyen mozgó víz akkor folyik ki, ha a folyás irányában talajvíz- szin-esés van. A talajban vízszinesést úgy tudunk előállítani, ha előre meghatározott vonalak mentén gondoskodunk a talajvíz gyors elvezetéséről. E helyeken így mesterségesen lesüllyesztjük a vizszint, s ezzel szívóhatást fejtünk ki a környezetre. A szívóárkok felé meginduló talajvízáramlás miatt süllyedni kezd a talajvízszin a szívóvonal környezetében, is Ezzel a szívóvonal felé eső talajvíz- szín alakul ki. Ha a szívóvonalak közel vannak egymáshoz, a szükséges víz- szinesés előállításához kisebb, ha távol, nagyobb vízszin különbségre van szükség. Tőzegtalajokon szívesen alkalmazzák a nyílt árkos talajvíz-süllyesztést. A Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tapasztalatai szerint (6) kialakítandó csatornahálózatot mutatja a 103. ábra. A szívóárkok hossza 500 és 1000 m között változhat. Egymástól való távolságuk ne haladja meg a 200 m-t. A megfelelő leszívás biztosítása érdekében az árok mélysége 0,6 — 1 m, a fenékszélesség 0,50 méter, a rézsű dűlése 1: 1,5 legyen. A befogadó felé elegendő 0,2—0,5%o esést biztosítani. Kis fenékesés szükséges, mert a talajvízszin szabályozása érdekében történő vízbetáplálás során a szívóárkok vízszinét duzzasztással megemelik, 176
