Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
A tereprendezés megkívánt pontossága lényegesen befolyásolja a kivitelnél alkalmazható gépek minőségét, az ellenőrzést, az átvételt. Ha a terep esése nagyobb mint 2%>, a megkívánt pontosság ±5 cm legyen. Ilyen eltérés egy 20 x 20 m-es területen 20 m3 fölösleges vagy hiányzó föld- mennyiséget jelenthet. Ha a terep esése kisebb, cm pontosságot kívánunk meg. Nagyobb pontosság a rendelkezésre álló földmunkagépekkel gazdaságosan nem biztosítható. A munkák megindítása előtt először a rendezendő terület vízlevezetéséről gondoskodjunk. A rendezett terület felszínének karbantartása az üzem állandó feladata; ügyeljünk arra, hogy a szét-, összeszántások ne tegyék tönkre az egyengetett sima felszínt, s ne képezzenek akadályokat a felszínen folyó víz útjában. TEREPLÉPCSŐZÉS A természetes terep alakításának negyedik csoportja azokat a feladatokat foglalja össze, melyek során a terep esését a meredek lejtők hasznosítása érdekében tereplépcsők alakításával csökkentjük. A talajvédelem során megállapítottuk, hogy 20%-nál nagyobb esésű lejtők mezőgazdasági hasznosítása már sok kárral jár. Mégis lehetnek olyan adottságok, amelyek gazdaságossá tehetik a tereplépcsők alkalmazását. Az irodalom felső határként, szőlőültetvényekben a 40 — 50%-os lejtőt jelöli meg. Ennél nagyobb esésnél már nagyon lecsökken a hasznos felület, és e terület rendezése költséges. A terep alakítását úgy végezzük, hogy a tereplépcsők közötti terepfelszín alkalmas legyen a művelésre és talaj lesodrás ne következzék be. A tereplépcsők kiképzése a különböző igényeknek megfelelően más és más lehet. A tereplépcsők közötti felszín lehet vízszintes, lehet kis esésű, de lehet a lejtő eredeti esésével ellentétben befelé dűlő. A lépcső lehet földből képzett és megerősített rézsű, vagy kőből, betonból épített támfal. A tereplépcsők alakításával megbontjuk a lejtő eredeti egyensúlyát, ezért nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a tereplépcsők állékonyak legyenek. A megbolygatott föld, különösen, ha a megtámasztásról kellő gondoskodás nem történik, és a víz átitatja, elveszítheti egyensúlyát, megcsúszhat. A talaj megcsúszása az egész terület hasznosítását lehetetlenné teheti. Megcsúszás szempontjából különösen azok a vízáteresztő rétegek veszélyesek, amelyek a lejtő irányába dűlő, vízzáró rétegekre települnek. Ilyen helyen tereplépcsőket ne létesítsünk. Tereplépcső alakítására az agyagos talajok is kedvezőtlenek. A tereplépcső típusának megválasztásához tartsuk szem előtt, hogy a művelhető terület minél nagyobb legyen, a lépcsők akadályozzák meg az eróziót és javítsák a vízgazdálkodást. A lépcsők magassága szélső esetben se haladja meg az 1 —1,5 m-t. Ennél magasabb tereplépcső állékonysága már rossz. Ha a lépcsők magasak, sok terméketlen, nyers talaj kerül a felszínre, és sok anyagot kell megbolygatnunk. A tereplépcső un. klasszikus megoldása során vízszintes felületeket képeztek, amelyek megtámasztására kőből vagy más anyagból támfalat építettek. Létesítésének magas költségei miatt csak nagy termelési értéket adó kultúráknál lehet 11 Vízgazdálkodás — töt
