Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
Vízháztartási vizsgálat A mezőgazdasági üzem területén a víz különféle formákban jelenik meg. Lehull mint eső vagy hó. Egy része beszivárog a talajba, más része a talaj felületén lefolyik, mély téreprészeken összegyűlik. A víz az üzembe befolyhat külső területekről is, természetes vízfolyás medrében vagy csatornában. De befolyhat más, magasabban fekvő területekről medren kívül mint csapadékból keletkezett felszíni víz. A talaj felszíne alatt is lévén vízmozgás, az üzem területére a felszín alatt is érkezhet víz, különösen ha jó vízvezető talajrétegek vannak a talaj szelvényben. A víz ugyanezeken az utakon el is hagyhatja az üzem területét, elfolyhat a mederben, a talaj felszínén és a felszín alatt. A területen megjelenő, azon mozgó, illetőleg egyrészt a talajban, másrészt a talaj felszínén tározódó vizek a növénytermesztési célkitűzések megvalósítását vagy segítik, vagy károkat okoznak. A mezőgazdasági mérnök feladata, hogy ezekkel a vizekkel helyesen gazdálkodjék, a növénytermesztés számára szükséges vízmennyiséget maximális mértékben biztosítsa, s ezzel nagy termések elérését tegye lehetővé, másrészt a vizek kártételeitől megvédje a talajt és a növényt. A mezőgazdasági üzemben vízgazdái kodásról csak akkor beszélhetünk, ha ismer- jük■ az érkező víz mennyiségét és gyakoriságát, akár csapadékról, akár olvadó hőiéről, akár á természetes vízfolyásban lefolyó árhullámról vagy a felszínen mozgó vizekről van szó. A területre érkező, onnan távozó vagy. azomlelhasznált, illetőleg átmenetileg tárolt vízmennyiségek jellemzik a terület, vízháztartását. Ha a mezőgazdasági üzem vízháztartási helyzetét, tehát az érkező, a növénytermesztésben hasznosuló, a távozó vízmennyiségek nagyságát, időbeli és térbeli eloszlását a mező- gazdasági mérnök ismeri, akkor megtervezheti a vízgazdálkodást. Részletesen tudnia kell, hogy víz tekintetében milyen szükségletei vannak. Ismernie kell mikor, milyen formában, mennyi víz érkezik területére, ott mikor, milyen célra, mennyi hasznosul, és mennyi távozik területéről. Röviden, a vízgazdálkodás föltétele a vízháztartási helyzet ismerete. A helyzet értékeléséhez ismerni kell továbbá az egyes természeti tényezők hatását a vízháztartási helyzet alakulására. Tudni kell azt is, hogy ezeknek a tényezőknek időközi változásai a vízháztartásban milyen ingadozásokat okozhatnak. Tudni kell, hogy a természetes úton kialakult vagy a már kialakított vízháztartási helyzet megváltoztatásának, illetve a beavatkozásnak milyen hatásai lesznek, a változás előnyös vagy hátrányos lesz-e a termesztésre. Lényeges beavatkozás előtt alaposan meg kell vizsgálni a vízháztartás helyzetét, mert a beavatkozásnak akkor van csak értelme, ha a vízháztartási viszonyok változtatása előmozdítja a növekvő vízszükséglet kielégítését, vagy csökkenti a vízkárokat. 15
