Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
1. sekély gyökérzetű növények (íü, herefüves, zöldség); 2. közepes gyökérzetű növények (burgonya, kukorica, gabona stb.); 3. mélyebb gyökérzetű növények (répa, borsó, kender, napraforgó); 4. szőlő, gyümölcs. A 89. ábra a várható termést a különböző talajvízmélységek esetén az optimum százalékában tünteti fel. (Laza talajon — folytonos vonal, középkötött talajon — szaggatott vonal és kötött talajon — körös vonal.) A felszín alakítását két célból végezhetjük. Olyan domborzati viszonyokat teremtsünk, melyek egyrészt lehetővé teszik a felszínen folyó vizek egységes mozgását, másrészt, hogy a változó talajvízmélységet kiküszöböljék. A terep felszínét különböző módszerekkel alakíthatjuk: 1. talajműveléssel, 2. sankolással, 3. tereprendezéssel, 4. tereplépcsőzéssel. A talajművelő gépek általában csak helyben mozgatják a talajt. Szántáskor azonban a talaj forgatása a barázdaszeletek tovább-borításával jár. Noha a távolság csak néhány centiméter, mégis rendszeres, egyirányú szántással kismértékben alakítható a talajfelszín. A szétszántás-összeszántás sokszor kellemetlen kis terephullámokat okozhat, de esetenként ez hasznos is lehet. Kedvezően használható a szántással alakított bakhátas felszín, vízjárta, vizenyős talajokon. SANKOLÁS A sankolással a természetes vízfolyások árvizei által hordott hordalékmennyiséget hasznosítjuk. A vízfolyások által hordott iszap ülepíthető. Az ülepítéssel olyan tereprészeket tölthetünk fel, ahol a talajfelszín és talajvízmélység változásából adódó hatások miatt a tábla vízviszonyai nem egységesek. Sankolással a művelésre alkalmatlan, kavicsos vagy más okból sekély iermőrétegű talajokon a vízfolyások hordalékának, iszapjának leülepítésével vastagítjuk a termőréteget. így fokozatosan olyan művelhető felső talajréteg alakul ki, amely lehetővé teszi a terület mezőgazdasági hasznosítását. Folyóink árvizei a szabályozás előtt természetes sankolást végeztek, és az árvizek által hozott iszappal fokozatosan töltötték fel régi elhagyott medreiket. A mesterséges sankoláshoz az szükséges, hogy a vízfolyás vizét a természetes mederből odavezessük, ahol az iszap lerakását szükségesnek tartjuk. Módot kell adnunk, hogy a vízben hordott iszap és hordalék a megkívánt helyen leülepedhessen. Végül biztosítanunk kell, hogy a hordalék leülepítése után a vizek újból visszatérhessenek a vízfolyás medrébe. A sankolást két módon végezhetjük el. Az egyik az, hogy a sankolás helyére vezeteti vízmennyiséget bizonyos ideig állva hagyjuk a terep fölött. Ezen idő alatt leülepedik a hordalék. A másik eljárás során a víz sebességét annyira csökkentjük, hogy az átfolyó vízből mozgás közben is leülepedhessen a szállított hordalék zöme. A helyszínre vezetés során arra kell vigyáznunk, hogy a víz sebessége ne csökkenjen, mert különben a hordalékot útközben rakja le. Az ülepítést több ízben, sokszor éveken keresztül meg kell ismételni ahhoz, hogy a fokozatos feltöltődéssel elérjük a további hasznosítás érdekében szük157
