Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
Vízrendezés A mezőgazdasági nagyüzem gépesítése, a termesztés színvonalának emelkedése általánosságban azt a vízgazdálkodási feladatot tűzi elénk, hogy az egységes művelés, kezelés alatt álló, egységes növénykultúrával fedett területek talajának vízgazdálkodása, a talaj nedvességállapota is egységes legyen. A növények igényének megfelelő agrotechnikát így lehet a szóbanforgó területen belül egységesen kedvező időben alkalmazni. A növényzet kielégítő fejlődése, a kedvező talajállapottól függő gépi munkák és a betakarítás gyors végrehajtása szintén azt kívánja, hogy a táblán belül a talajnedvességviszonyok kiegyenlítettek legyenek. A táblán belül ne legyen olyan területfolt, amelynek nedvessége a környezettől elüt és ezzel akadályozza a kedvező talajállapotban végezhető talaj művelést, növényápolást és a növények egységes fejlődését. A nagyüzem táblahatárainak kijelölése Során igen fontos célkitűzés, hogy egy táblán belül azonos vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talaj- viszonyok legyenek. Kedvező körülmények között a táblahatárok megfelelő helyen történő kijelölésével ezek az igények messzemenően kielégíthetők. A nagy táblaméretek miatt azonban az egyneműség biztosítása érdekében sok esetben szükség lehet beavatkozásra. Ennek során általában a tábla talajában levő hibás talajfoltok javításával vagy részleges kultúrtechnikai beavatkozással az egész táblán belül egységessé tehetők a talaj vízgazdálkodási viszonyai. Az egységes vízgazdálkodású talaj nedvességviszonyait ezután lehet újabb — az egész táblára kiterjedő — beavatkozással módosítani, hogy a nagyobb termések eléréséhez szükséges feltételeknek jobban megfeleljen. Már nemcsak a vízkárok elhárítása a cél, hanem a növénytermesztés szempontjából kedvező talajnedvességviszonyok kialakítása, szükség esetén a csapadék visszatartása vagy a talajvízszint szabályozása is tevékenységünkhöz tartozik. Gondoskodni kell a rendelkezésre álló vízkincs minél jobb hasznosításáról. Röviden: a növénytermesztés eredményességének fokozása érdekében a vízkárok elhárítása után rendezni kell a terület vízviszonyait. Kreybig (35) a vízrendezés kultúrtechnikai feladataként részleteiben és tájanként a következő célkitűzést jelöli meg: 1. A Tisza—Szamos-szög táján a meglevő ár- és belvízvédelmi műveknek fejlesztése a lefolyást szabályozó zsilipek és tározók létesítésével, hogy csak a feltétlenül szükséges víz folyjék el. 2. A Nyírségben a helyi adottságok változatossága miatt egyaránt szükség lehet sáncolásra, alagcsövezésre, teljes vízlevezetésre, halastavakban történő víztározásra, a zsilipekkel szabályozott felszíni vízlevezetésre. Hogy hol, melyik beavatkozási módra van szükség, azt az adottságok részletes feltárásával (vízháztartási vizsgálattal) lehet eldönteni. 149
