Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Bevezetés
a természeti adottságok és az üzem termelési színvonalától esetenként függő mértékadó viszonyok figyelembevételével végzi. így megtörténhet, hogy kritikus helyzetben a műszaki berendezések nem végeznek teljes értékű munkát, tehát kisebb mértékű károsodásra kell számítani. Ugyanakkor a berendezést csak ritkán lehet teljesen kihasználni. A kihasználás mértéke függ a beavatkozás gazdaságosságától, függ attól, hogy milyen biztonsággal kívánjuk megvédeni területünket a vízkártól, illetőleg milyen mértékben akarjuk a vizet pótolni. A mezőgazdasági mérnöknek tájékozódnia kell arról is, hogy a tervező milyen feladatok elvégzésére szánta a műszaki berendezéseket. Meg kell tanulnia azt is, hogy ezeknek a berendezéseknek az üzemeltetése, a mindenkori helyzethez mért használata hogyan valósítható meg úgy, hogy az üzem vízgazdálkodása maximális mértékben elégítse ki a növénytermesztés igényeit. A ma használatos műszaki berendezések részletes ismertetése nem célunk. Inkább olyan elméleti alapot szeretnénk adni, hogy egy adott feladat megvalósításához az üzemvezető mezőgazdasági mérnök a folyton fejlődő műszaki berendezések közül mindig ki tudja választani azt, amelyik a természeti adottságok és a gazdasági lehetőségek között legjobban megfelel. Tanulmányunkban elsősorban a beavatkozás minőségének és mértékének megítéléséhez szükséges vízháztartási vizsgálatokkal fogunk foglalkozni. A vízháztartási vizsgálatok alapján fogjuk tárgyalni a káros vizek elvezetésének lehetőségét, a hiányzó vízkészletek pótlásának módozatait és eszközeit, a csapadék megőrzésére irányuló munkákat, általában mindazt, ami szorosan hozzátartozik a mezőgazdasági üzem komplex vízgazdálkodásához. 13
