Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Talajvédelem
sáncolóval, módosított kormánylemezű ekével vagy talaj gyalu val építhetők. Mind a sáncoló eke, mind a talajgyalu munkateste sánc- vagy töltésépítés közben azonos jellegű munkát végez. A ferde állású terelőlemezt előrevontatva, az előzőleg fellazított, felső talajréteget oldalirányban eltolja. Egy szélesebb sávról fokozatosan összetolt földmennyiségből végül Is kialakítja a sáncot, vagy töltést. A 78. ábra a sánc fokozatos kiképzését mutatja. Egészen enyhe lejtők esetében (0,02—0,04 határig), ekével is sáncolhatunk úgy, hogy a barázdákat a sáncgerinc irányában összeszántjuk. Ezt a munkát meggyorsíthatja a meghosszabbított kormánylemez. Ha talajgyalu áll rendelkezésünkre, a munkát a sáncolóekéhez hasonlóan végezhetjük. Ez esetben az előzetes lazítást esetleg el is lehet kerülni. Legelőn keskenyebb sáncokat alkalmazhatunk, mert az állatok átjárását nem akadályozza. Legelők, gyepek sáncolása célszerűen ott alkalmazható, ahol a víz erodáló hatása következtében már mélységi erózió jelentkezett. A sáncokkal megakadályozhatjuk a felületi vizek összefolyását és a szakadékok további mélyülését. Réteken, legelőkön a felületen lefolyó víz összegyűjtésére, talajba szivárog- tatására, illetőleg elvezetésére meander-szerűen kiképzett nyílt árkokat is alkalmaznak. A rétegvonalakkal kis, hegyes szögben metsződő, hosszú szakaszokat rövid, az esés irányával közel megegyező árkok kötik össze (1. a 79. ábrát). A vízlevezető meder Olyan esetben, amikor a csapadék nem szivárog be a sánc mögött teljesen a talajba, gondoskodni kell a fölösleges víz elvezetéséről. A lejtős sáncok tárgyalása során már eleve feltételeztük, hogy a sáncok mögött összegyűlő vizeket még kártételük előtt elvezetjük. A lejtőkön lefolyó, nagy tömegű víz levezetésére külön medrek kiképzése szükséges. A vízlevezető meder célja, hogy a csapadékvisszatartó intézkedések ellenére a lejtőkről lefolyó vízmennyiséget úgy vezesse a lejtő lábáig, a befogadó vízfolyásig, csatornáig, hogy eközben ne keletkezzenek eróziós károk. Kielégítő működésük attól függ, hogy megfelelően jelöljük-e ki helyüket és megépítésük megfelel-e az igénybevételnek. A rosszul kiképzett vízlevezető medrek veszélyeztethetik a lejtőn a védekezési munka sikerét. A vízlevezető medrek helyét a következő szempontok szerint tervezzük: ne akadályozza a mezőgazdasági munkák gépesítését; minél nagyobb területről gyűjtse össze a vizet; a levezető medrében ne keletkezzék erózió, a kisebb esésű szakaszokon pedig a hordalék ne rakódjék le; az erózió elleni védekezés módja minél egyszerűbb és minél olcsóbb legyen; nyomvonaluk általában a terepmélyedésekben fusson, mert a víz beavatkozás nélkül is itt gyűlik össze. Ha a domboldalon természetes mélyedések nem alakultak ki, akkor a medret ki kell ásni. A 80. ábra egy lejtőt mutat be a csapadékvisszatartó és vízlevezető művekkel (29.) A talajművelő gép vízlevezető medreken nem haladhat keresztül. Ezért távol79. ábra. Szárazárok-hálózat gyepterületre (40) 138
