Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Talajvédelem
eróziós károk elhárítását tűzik ki feladatul. Részletes tárgyalást kívánnak azok a kultúrtechnikai beavatkozások, melyeket a táblán belül kell végeznünk; közülük a vízszintes sáncolást, a lejtős sáncolást, a gyepek árkolását ismertetjük. Sáncolás A sánc széles földhullám, amely a völgy felől földgátból, a hegy felől Széles alapú árokból áll (76. ábra). A sáncok a lejtőre merőlegesen, egymással közel párhuzamosan készülnek. Céljuk, hogy a lejtőn lefelé folyó vizet feltartóztassák és a talajba szivárogni kényszerítsék. Ha a víz képtelen teljes egészében a talajba szivárogni, a sáncok a fölösleget vezessék olyan levezető mederbe, ahol a víz talajrombolás nélkül levonulhat a befogadóba. A szántóföldi munkák zavartalan elvégzése érdekében a sáncok rézsűje nagy legyen. Sáncokat általában csak olyan közepesen kötött és lehetőleg vastag humuszrétegű talajokon tanácsos készíteni, ahol az erózió kezdeti szakaszában van. Nem tanácsos sáncolni olyan területeket, ahol a laza talaj miatt a sáncokat hamar szétszántják vagy ahol a terep felszínét a mélységi erózió már erősen károsította. Sáncolt területet ábrázol a 10. kép. A sáncok tervezése során meg kell állapítani a sáncok keresztszelvényét, a sánc esését, hosszát, a sáncok közötti távolságot. A felsorolt méreteket külön kell meghatározni minden önálló, egységes lejtésű és domborzatú területre. A különböző lejtésű és domborzatú területeket a tervben jól el kell határolni. Akkor tekinthetünk valamely területet egységesnek, ha a táblán belül a legkisebb, illetőleg legnagyobb esés közti különbség 4 —5%- nál nem nagyobb. A sáncokat kereszt- és hossz-szelvényük alapján osztályozhatjuk. Kereszt- szelvényüket tekintve vannak széles és keskeny alapú sáncok. A széles alapú sánc enyhe, 5 —10%-os lejtőn alkalmazható. Teljes szélességük mintegy 16 — 20 m, magasságuk 30—45 cm. A keskeny alapú sánc szélessége 12 — 16 m, magassága 40—45 cm, 10%-nál meredekebb lejtőn alkalmazzák. Hossz-szelvényük szerint a sánc lehet vízszintes és lehet lejtős. A vízszintes sáncok a rétegvonalakat követik. Az a céljuk, hogy a két sánc között lefolyó vízmennyiséget teljes egészében visszatartsák, ezért végükön zártak. Kivételes esetben a vízszintes sánc végei nyitva maradhatnak. Ilyenkor a sáncban visszatartott víz egy része elfolyhat. Vízszintes sáncokat a jó vízáteresztő és jó vízbefogadó képességű talajokon célszerű létesíteni. A vízszintes sáncok a lefolyó vízmennyiséget mind visszatartják, ezért a sánc mögött létesített víztározó térnek nagynak kell lennie. A sánc hossza a tábla hosszával egyenlő, általában 300 — 700 m között ingadozhat. A két sánc távolságát egyrészt az határozza meg, hogy a két sáv közötti területen lefolyó víz ne érje el a kritikus sebességet és ne okozzon talajlesodrást; másrészt, a sáncok mögött összegyűlő víz ne legyen túl sok. A nagy tározótér érdekében nagyméretű sáncokat kellene építeni, ami nem gazdaságos. 76. ábra. Sánc keresztszelvények (29) 135
