Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Bevezetés
vesse, ha természetes csapadékból vagy más úton olyan mennyiségű víz kerül rá, melyet elnyelni, hasznosan tárolni nem tud. összes pórusai megtelnek vízzel, a levegő kiszorul belőlük, és a talaj felszínén tócsa keletkezik. Az okozott kár az elborí- tás időpontjától, időtartamától, a hőmérséklettől és egyéb tényezőktől függ. A 4. táblázat azt mutatja, hogy a különlegesen nedves évjáratokban a víz nagy tömegű jelenléte milyen károkat okozhat. A táblázat az 1939—43-as év vízzel borított területek, valamint a műveletlenül maradt területek adatait tartalmazza (5). De nemcsak a különlegesen csapadékos esztendőkben okoz kárt a felszíni víz. A csapadék tekintetében átlagosnak nevezhető 1957-es esztendőben a biztosító társaságok, az állami gazdaságok belvízkár ellen biztosított 20 000 ha területe után mintegy 25 millió forintot fizettek a károsultaknak. A vízkészletek jobb kihasználása, illetőleg a vízkárok elhárítása céljából nem folyamodhatunk csak agrotechnikai eszközökhöz. A mezőgazdasági hasznosítású területek vízviszonyainak megjavítására további lehetőség a kultúrtechnikai beavatkozás. A kultúrtechnikai beavatkozások alkalmazása sem mai keletű. Az árvíz ellen való védekezés, a belvizek elvezetése már a múlt században megkezdődött, az öntözéses gazdálkodás elterjedése pedig a század első felére nyúlik vissza. Üjszerűek ellenben a mezőgazdasági nagyüzemeinkben újabban elterjedt gyakorlat módjai. A vízügyi műszaki szervek az öntözővizet az üzem határáig vezetik. A káros vizet az üzem határától szállítják a befogadóba. Az öntözővíz szétosztása és a káros vizek összegyűjtése azonban üzemi feladat. Az üzemi vízgazdálkodás beletartozik a mezőgazdasági termelési tevékenységbe. Kapcsolatban van a mezőgazdasági üzem egyéb munkáival, és csak azokkal összhangban, a termelést vezető szakemberek irányításával bonyolítható le. Ezt a feladatot a mezőgazdasági mérnöknek kell ellátnia. A műszaki tervezésben a termelés érdekeit neki kell érvényesítenie. A víz szétosztásának és összegyűjtésének végrehajtásához ismernie kell a szükséges műszaki berendezéseket. A művek fenntartásának, karbantartásának irányítását kell ellátnia. A vízmozgás törvényeinek felismerése céljából szüksége van a hidrológia alaptörvényeinek ismeretére. A nagyüzem vezetője, a mezőgazdasági mérnök ma már nem boldogul magas fokú műszaki képzettség nélkül. Nagy műszaki tudásra van szüksége ahhoz, hogy a vízzel megfelelően gazdálkodni tudjon, a víz jó hasznosulását biztosítsa, és a víz kártételeit időben elhárítsa. Nem egyszerű ez a feladat, különösen hazánkban nem. A világnak azokon a tájain, ahol a tenyészidőben csapadékra számítani nem lehet, viszonylag egyszerű az öntözés. Az üzemnek itt csak az a feladata, hogy előre meghatározott vízmennyiséget a helyszínre vezessen és előre meghatározott időben szétosszon. Erősen vizenyős tájakon a káros vizek egyoldalú elvezetése a feladat. Hazánkban azonban mindez sokkal összetettebben jelentkezik. 4. táblázat. A belvízzel borított terület kiterjedése az 1939—43. években (5) 1939 1940 1941 1942 1943 ezer ha "Vízzel borított terület 113 638 818 1000 46 Műveletlen maradt terület 42 235 193 122 28 11
