Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízemelés
VÉDEKEZÉS A TÖLTÉS ÁTÁZÁSA ELLEN Az árvédekezés során másik nagy feladat a töltés átázásának megakadályozása, a töltésen átszivárgó és átcsurgó vizek elfogása és a töltés elcsúszásának megelőzése. Ha hosszú ideig tart az árvíz, a töltés átázhat. Ez káros elváltozásoknak lehet oka, ezért állandóan figyelni kell a töltéseket. Átnedvesedés esetén a szükséges intézkedéseket időben meg kell tenni. Ha a töltés átázott, a víz foltokban megjelenik a rézsű felületén, atöltés mentett oldali részén. Megindul a víz átszivárgása a töltésen. Ha a szivárgás erősödik, csurgássá fajulhat. A töltésen áttörő víz kiáztatva a finomabb talajszemcséket, a töltés anyagát is magával hordhatja. Az ilyen csurgó víz, amely a töltés anyagát is megbontja, töltésszakadáshoz vezethet. Az átázott töltés súlya megnő. Ha a töltés alapját képező talaj a nagyobi) nyomás következtében megrokkan, kitér a nyomás elől. A töltés hátsó része az altalaj két irányú mozgását követi, és elválik a töltésmagtól. Kagylószerű felületen le- és kifelé mozogva a töltés külső része megcsúszik. Kisebb töltéseken, frissen épített gátakon szivárgás ellen célravezető lehet, ha a víz felőli rézsűre Szorosan egymás mellé földes zsákokat fektetünk. A zsákok védőréteget képeznek, súlyukkal tömörítik a fellazult töltésszakaszt. Ha a víz vastag rétegben szivárog át, akkor a töltés víz felőli oldalán szádfallal lehet védekezni. A szádfal szádpallókból áll, melyek hossza 2 és 4 m között változik. A pallókat az egyik végén kihegyezzük és úgy verjük le egymás mellé a töltésbe, hogy a pallók horonykiképzései szorosan egymásba illeszkedjenek, és a víz ne tudjon a pallók közt átszökni. A hornyolt pallók leverése előnyös, mert az a palló vezetését is biztosítja a leverés során. A szádfal mögötti részt azután szalmával vagy döngölt földdel töltjük ki (58. ábra). Az átszivárgó vizek elvezethetők, ha a töltés mentett oldalán egy-két ásónyom széles, 1 m mély árkot, szivárgót létesítünk, melyet kavicsos szűrőréteggel töltünk ki. 4—5 m-enként ugyanilyen szelvényű elfolyót létesítünk. Ezzel a módszerrel időt nyerünk ahhoz, hogy a védekezést végrehajthassuk. A módszert áteresztő talajú töltéseknél alkalmazhatjuk. A csurgás a töltés felső rétegeiben kevésbé veszélyes és a kár elhárítása is könnyebb. Ha a csurgás okául Szolgáló hézagok a víz felszínéhez közel fekszenek, akkor taposással tudjuk megkeresni a lyuk befolyási nyílását. A kifolyási oldalon a vizet figyelni kell, ha zavarossá válik, akkor a taposó személy a nyílás közelében jár. Ilyen helyen azután a rézsűt tömörítjük, majd friss földet hordunk rá és mindaddig döngöljük, míg a csurgás meg nem szűnik. Ha a befolyási nyílásnál a vízmélység eléri már az 50—100 cm-t, akkor gereblyével kaparjuk végig a rézsű felületét mindaddig, míg a kifolyási oldalon a víz meg nem zavarosodik. Ezután itt sűrű karózást alkalmazunk, és a két sor karó közé földet döngölünk. Ha a lyuk befolyási nyílása még mélyebben van, akkor már csak szádfalazással védekezhetünk. Ilyen esetben a lyuk megkeresésére ponyvát alkalmazunk. A ponyvát két rúdra erősítve, végigtapogatjuk vele a töltés rézsűjét. Ha a ponyvával leta- 58. ára. Szádfalazás szivárgás ellen kartuk a befolyó nyílást, akkor a mentett ol- (71) dalon megszűnik a csurgás. így tudjuk megszádpalló szalma döngölt föld 104
