Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)

A vízkivétel és -szállítás művei, gépei - dr. Szász János: Az öntözőszivattyúk és csoportosításuk

• A rugóhajtás a rugóban felhalmozható energia következtében gyors zárást tesz lehetővé. A csőzárószerkezetek záróelemének helyzetét a kezelő közvetlenül nem érzékeli (kivéve a külső menetes emelkedőorsós tolózárakat). Kézi, de különösen gépi és távműködtetéskor ismerni kell a szerkezet állását. Ezért a villamos és egyéb zármozgató szerkezetekben a végállásokat előre beépített, beállítható kapcsolókkal villamos jellé alakíthatjuk, amelyet pl. jelzőlámpával tudunk megjeleníteni.

Az esőztető öntöző-szivattyútelepek automatizálása

A nagyüzemi esőztető öntözőtelepek a földbe fektetett nyomócsőrendszerből, a róla felvezető vízkivételi csőcsatlakozásokból és az ezeket vízzel ellátó szivattyútelepekből, az úgynevezett nyomásközpontokból állnak. Felépítésük tehát olyan, mint egy vízműé, csak vize nem ivóvíz minőségű. Röviden nevezhetnénk mezőgazdasági vízműnek is.

• A nyomásközpont lehet zárt, egyszerűsített — könnyűszerkezetes — építmény vagy nyitott szivattyútelep. Elvi elrendezési vázlatát a 71., 72. és 73. ábrán mutatjuk be.

71. ábra. Nyomásközpont telepítési vázlata

1. vízkivétel, 2. szivattyúház (négy főgépes), 3. nyomólégüstök, 4. fő nyomócső, 5. mérőperem, 6. megkerülő csővezeték a szabályozáshoz (NÁ 400), 7. villamos meghajtású tolózárak (NÁ 400), 8. öntöző fővezeték-átvezetés. 9. szabadtéri transzformátorállomás, 10. a tápanyagbekeverő és tápanyagraktár telepítésére kijelölt terület; I—V. A fővezeték csatlakozási lehetőségei (NÁ 400) (sima végű acélcső, tengelyszint 1,0 m-rel a terepszint alatt)

89