Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Előszó
Előszó Hazánk csapadékban viszonylag szegény ország. A lehulló eső, hó mennyiségi és időbeni eloszlása sem igen kedvez a különböző növénykultúrák fejlődésének. Mezőgazdasági termelésünk ezért rendszeres vízpótlásra szorul, és ekkor még nem is szóltunk az aszályos esztendőkről, amikor a fellépő szárazság szinte egész termésünket veszélyeztetheti. Ilyen körülmények között teljesen megalapozott mezőgazdasági kormányzatunk törekvése, hogy mind nagyobb területeket vonjon be az öntözéses gazdálkodásba. Köztudott, hogy milyen óriási anyagi áldozatok árán építette meg a Tiszalöki Vízlépcsőt és a hozzá kapcsolódó Keleti főcsatornát vagy a napjainkban átadásra kerülő kiskörei duzzasztómű vonzáskörzetébe tartozó öntözőrendszert. Kívülük még számos kisebb-nagyobb duzzasztó és tározó létesítése tette lehetővé, hogy ma már csaknem félmillió hektáron nyílnak az öntözés révén kedvezőbb lehetőségek a nagyobb hozamok elérésére. E csak milliárdokkal mérhető beruházásokon kívül államunk további támogatással is szorgalmazza a szántók öntözését. Amennyiben a gazdaságok a megfelelő nagyságú (1200—1800 ha) arra alkalmas területet rendelkezésre bocsátják, térítésmentesen építi ki az öntözés valamennyi létesítményét a vízkivételi műtől a hidránsokig. Ezért a mezőgazda- sági üzemnek kb. 25 éven át mindössze a beruházás amortizációjához kell hozzájárulnia, amelynek költsége — 1980-as áron — várhatóan 1000,— Ft/ha. Ezen felül csak a szárnyvezetékek beszerzéséről, üzemeltetéséről, rendszeres karbantartásáról kell gondoskodnia, és természetesen a táblákra adagolt víz árát kell megtérítenie. Az öntözővíz nyíltcsatornás, automatikus vezérlésére szolgáló berendezések éppen úgy rendelkezésünkre állnak, mint ahogy a korszerű, gépi áttelepítésű szárnyvezetékek vagy — felületi öntözés esetében — a hosszú- és mélybarázdás öntözési eljárások gépei és eszközei is megvásárolhatók. Az elmondottak alapján a legtárgyilagosabban kijelenthetjük, hogy az öntözés műszaki fejlesztése terén a nemzetközi mezőny élvonalába kerültünk. Éppen csak öntöznünk kellene, élni a meglevő lehetőségekkel, amelyek kihasználását növényeink bő hozamokkal hálálnák meg. Ennek bizonyítására — e helyütt — csupán egyetlen adatot említenénk: napjainkban hazánk mezőgazdaságilag művelt területének mintegy 4,5%-át öntözzük, de a róla betakarított termés értéke növénytermelésünk 7,3%-át teszi ki. Könyvünkben ezért nemcsak az öntözés gépeinek és berendezéseinek vizsgálatára, működésük elemzésére szorítkoztunk, hanem szóltunk mindazokról az agronómiái és mérnöki tudnivalókról is, amelyek szorosan kapcsolódnak az öntözéses gazdálkodáshoz. Teljes és korszerű öntözéstechnológiával szeretnénk a tisztelt Olvasót megismertetni, választ adni a mit, mivel, mikor és hogyan kérdéseire, valamint tények alapján vázolni az így elérhető eredményeket. Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy mondanivalónk meghaladja azt az ismeretanyagot, amelyet a mezőgazdasági gépészmérnök-hallgatóknak sikeres vizsgájukhoz feltétlenül tudniuk kell. Ezért a kollokviumon számonkérendő anyagrészeket kiemeltük vagy eltérő metszésű betűkből szedettük. 5
