Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A vízháztartás szabályozásának módjai
A talaj vízháztartásának meghatározásához szükséges jellemzők folyamatos mérése ma már csak automatizált rendszerben hajtható végre. E rendszernek — a megfelelő számú észlelőállomás segítségével — célszerűen egy központba kell az adatokat gyűjtenie. Ezek elsődleges értékelésére, rendszerezésére azok a programozható kis asztali számítógépek javasolhatók, amelyek a gazdálkodás egyéb tevékenységében is hathatós segítséget nyújthatnak. A gazdaság számítógépének kezelése természetszerűleg jól képzett szakembert igényel. A talaj nedvességtartalmát több, különféle módszer szerint mérhetjük, amelyek • a súlymérésen (dravimetriás), • a szívónyomás mérésén (tenziométeres), • az elektromos mérésen és • a sugárabszorpció mérésén alapuló módszerek csoportjába sorolhatók. E módszerek mindegyike többféle méréstechnikai eljárás, illetve műszer segítségével hajtható végre. Adottságainkat ismerve belátható ideig — a pontosság igényeit alapjában kielégítő — gravimetriás módszer bevezetésére kerülhet sor. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy hosszadalmassága és számottevő munkaigénye miatt e módszer széles körű elterjedésére mindaddig nem számíthatunk, amíg technikájában gyökeres változás be nem következik. Ilyen feladat megoldására a gazdaságok felkészültsége — szakkáder, műszer, számítógépkapacitás hiányában — várhatóan még sokáig nem lesz kielégítő. Megoldható azonban egy információs központ megszervezése, amely saját bázisra alapozva számítja ki a vízigényekre vonatkozó adatokat. Ezeket azután a megfelelő időközökben eljuttatja a mezőgazdasági üzemekbe, amelyekben — a helyi adottságokat is figyelembe véve — irányítják az öntözést. ahol Qc — a vizsgált csatornaszelvény vízszállító képessége, kiegyenlített vízhasználat eseté - ben [m3/s], qi — az egyes növényállományok fajlagos mértékadó vízszükséglete táblánként fm3/s], — a hálózat vízszállításának műszaki hatásfoka. A hálózat maximális kihasználása céljából az egyes táblák öntözését — időben — úgy kellene beosztanunk, hogy végrehajtása zökkenőmentes legyen. A gyakorlatban ez csak részben valósítható meg. Ezért célszerű először az öntözővíz-szükségletek időgrafikonját — a mértékadó időszakra — a normatívák alapján megszerkesztenünk (11. ábra). Adatai szerint úgy módosíthatjuk az öntözések időpontját, hogy a kiegyenlített vízszükségleti grafikon adta maximális vízhozam minél jobban közelítse meg Qc értékét (12. ábra). 9 Kiegyenlítéskor a vízmennyiség a normában előírt értékekhez és időpontokhoz képest nem változhat. Az öntözés befejezése sem késhet. Mindössze csak időtartama rövidülhet. Kezdete és közepe legfeljebb három napot tolódhat el. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vízhasználat sohasem lehet teljesen egyenletes. Emiatt a Qc elméleti értéke helyett a kiegyenlítés adta max vízhozamra (Q'c) kell tervezni. 3 Az öntözés gépei 33 A szállítóhálózatok vízszükséglete Több táblát ellátó vízszállító hálózat az öntözővíznorma alapján a következő képlet haszná - latával méretezhető:
