Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: Vízháztartási vizsgálatok
5. táblázat A víz értéke különböző művelési ágakban Művelési ág Területi vízhasznosulási tényező (kg/ha mm) [GE] Legelőn 2,0 Gyenge szántón 7,0 Közepes szántón 10,0 Jó szántón 15,0 Zöldségkultúrában 22,0 Gyümölcsösben 32,0 • Vízhasznosuláson az egységnyi vízzel (mm) előállított termést értjük (kg/ha mm). A mezőgazdasági termelés vízkészlet-gazdálkodását kiválóan jellemző természetes mutató. Mértéke korszakonként jól elkülönül, és az agrotechnika fejlődésével párhuzamosan javul. így alkalmas arra, hogy felmérje a víznek a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepét és értékét, valamint arra is, hogy az egyes korszakok termelési színvonalát a vízgazdálkodás szemszögéből jellemezze (4. táblázat). A vízhasznosulás változékonysága ugyanazon korszakban, de a különböző művelési ágak bontásában még nagyobb, mint a történelmi idősorban (5. táblázat). A mutató tehát jól jellemzi a mezőgazdaság vízgazdálkodásának térben és a művelési ág függvényében tapasztalható változását is. Az előbbiek szerint érthető, miért is szükséges a különböző műszaki színvonalú öntöző- berendezések széles választéka ahhoz, hogy a kül- vagy belterjesebb öntözési igényeket észszerűen kielégíthessük. A vízhasznosulás olyan széles határok között mozog, hogy az a műszaki létesítmények típusának helyes megválasztásakor sem hanyagolható el. A területi vízhasznosulás átlagos adatot ad arra, hogy a tenyészidő alatt evapotranszspirált csapadékvízhez viszonyítva, miként alakul a termelés időben és térben. A további részfeladatok megoldásához ezen túlmenően azt is ismernünk kell, hogy a hidrológiai éven belül hogyan változik a különböző időszakokban lehulló csapadék hasznosulása. Azt tapasztaljuk, hogy a búzánál és kukoricánál a legjelentősebb vízkár a március és április csapadékától várható. Ami az aszályos időszakokat illeti, a búzánál lazább, a kukoricánál szorosabb kapcsolat mutatkozik. A nyári hónapok közül a kukoricánál a júliusi csapadék alapvető jelentőségű. A gazdaságos vízhasználat megítéléséhez célszerű e kérdést alaposabban is megvizsgálnunk. Vezessünk be néhány új fogalmat! • A területi vízhasznosulást úgy számítottuk, hogy a termésátlagot osztottuk az evapotranszspirált vízzel, tehát az egész tenyészidőt jellemző átlagos értéket kaptunk. Kérdés, hogy a vízmennyiség növekedtével mikor jutunk el ahhoz a határértékhez, amelyen túl a mesterséges úton pótolt öntözővíz egy-egy újabb egysége (mm) már kisebb eredményt hoz, mint amennyi szolgáltatásának összes költsége. Erre ad választ az egyes milliméterek differenciált hasznosulása, a fajlagos (egy-egy vízmennyiségegységre külön-külön vonatkoztatott) vízhasznosulás. Az alapfogalmak rögzítése érdekében tanulmányozzuk a 2. ábrát! A két vízszintes tengelyen az összes evapotranszspirált vízmennyiséget ábrázoltuk mm-ben. A függőleges tengelyen egyrészt a mért termést (T), másrészt a belőlük számított átlagos, illetőleg a fajlagos vízhasznosulást (e) tüntettük fel. A termésgörbét és az átlagos vízhasznosulás görbéjét folyamatos vonallal, a fajlagos vízhasznosulásét szaggatott vonallal jelöltük. • Az összefüggések értelmében az átlagos vízhasznosulási görbének ott a maximuma, ahol az origóból húzott érintő kívülről érinti a termésgörbét. A fajlagos vízhasznosulás görbéjének maximuma pedig ott mutatkozik, ahol a termésgörbének inflexiós pontja van, vagyis ahol az 14
