Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)

1. A viz beszerzésével és az öntözés hatásával kapcsolatos hidrológiai vonatkozású kérdések.

- 6 erre reális lehetőség mutatkozik, javaslatot kell kidolgoznia e müvek kialakítási módjára. Elemezni kell azt, hogy e müvek magassága milyen mértékben hat a tározható vízkészletre, s ez hogyan befolyásolja az öntözésre felhasználható vízkészlet mennyiségét. .

Feltétlenül meg kell vizsgálni továbbá azt is, hogy a feltöltődés milyen mértékben veszélyezteti a tó, mint tározó működését.

Tekintettel arra, hogy a tározási feladatok elemzése a hidrológia egyik legjobban kifejlesztett ága, mindezen munkálatok részleteiről nem kell itt bővebben szóljunk. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a szóbanforgó tóra, s az azokba ömlő, s az abból távozó vízfolyásokra igen sok esetben nem lesz olyan, megfelelően hosszú és megbízható vízállás -, vizhozam idősor, amely a szükséges statisztikai feldolgozásnak alapja lehetne. Ilyen esetben pedig a vizsgálatok a tó vízgyűjtőterületének hidrológiai feltárásával kell kezdődjenek.

Az ilyen jellegű hidrológiai feltárás első lépcsője a helyszlnrajz és topográfiai viszonyok meghatározása. Ezt kell kövesse egy hidrológiai észlelőhálózat telepítése /amely lehetőséget kell adjon a lehulló csapadék s a vízhozamok megbízható észlelésére/, majd a lefolyás! viszonyokra, illetve a földtani adottságokra, talajviszonyokra és az erózióra vonatkozó feltárás.

Magától értetődő, hogy a vízkészlet meghatározása szempontjából annál jobb, minél hosszabb idejű észlelésekre támaszkodhatunk. Az idő azonban általában sürget, s úgy kell a munkánkat irányítsuk, hogy 2-3 évi észlelés birtokában meg lehessen adni azokat az alapadatokat, amelyekre támaszkodva a műszaki létesítmények tervezése már megindulhat.

Ilyen vonatkozásban jó szolgálatot tehet az, ha lehetőségünk van egy közel hasonló adottságú, de hosszú adatsorokkal rendelkező területen párhuzamos észlelésre berendezkedni. Ilymódon ugyanis mód nyílhat arra, hogy rövid adatsorainkat /korreláció számítás segítségével/ időben visszafelé meghosszabbítsuk.

Fel kell hivni továbbá a figyelmet azoknak az adatoknak a jelentőségére, amelyeket a területen élő idős emberek megfigyeléseinek a begyűjtésével és értékelő elemzésével kaphatunk.

Hem sokban különbözik az előzetes hidrológiai feltáró munka az elmondottakból akkor sem, ha az öntözés valamilyen élő vízfolyásra kell támaszkodjék. Az egyedüli eltérés talán abban an, hogy ilyenkor mindig meg kell vizsgálni az öntözés időszakára eső legkisebb évi vízhozamok alakulását, s meg kell határozni /vagy becsülni kell/ azt, hogy milyen kockázattal, milyen értékek fordulhatnak elő.

Abban az esetben, ha a szóbajövő terület sik, elérhető környezetben nincs tározási lehetőség, továbbá a szóbanforgó legkisebb vízhozamok még elég nagyok, ezen túlmenően nincs is szükség vizsgálatokra. Ellenkező esetben viszont fel kell mérni a tározási lehetőségeket, pontosabban a lehetséges tározó helyét, az abban tárolható vízmennyiségek nagyságát a táro- zási szint függvényében.

Ennyiben tér el tehát a vizsgálatok célja az előzőleg tárgyalt esetétől.

Az egyes részletvizsgálatok, a felmerülő /s igen sok esetben az észlelési sor hiányából, vagy rövidségéből származó/ nehézségek viszont oly mértékben megegyeznek, hogy ezekkel kapcsolatban elégségesnek látszik csupán utalni a már korábban elmondottakra.

A felszinalattl vizekből történő vizbeszerzés.

A felszínalatti viz vagy valamilyen vízzáró réteg felett elhelyezkedő üledékes kőzet pórusaiban, vagy pedig a repedezett kőzetek hézagaiban foglal helyet. Az első eset általában a sikvidékeken, a második a hegy- dombvidékeken fordúl elő. Jellemző különbségük az is, hogy mig az első esetben a vizet az esetek döntő többségében szivattyúzással kell a felszinre hozni, a második esetben a kőzet hézagaiban, járataiban mint tározóban összegyülekező viz /karszt/ források alakjában a felszíni vízhálózatba rendszeresen leürül.