Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

II. Rész. Fejezetek a hegy- és dombvidéki vízrendezés tárgyköréből - 5. Vízrendezési művek üzemelése-fenntartása

2. A létesítmény üzemeltetése- Az üzemeltető feladatai, illetve kötelességei- Szervezeti kérdések- A teendők felsorolása- Teleprend- Észlelések, megfigyelések, mérések

3. Az üzemelés leírása- Feltöltés- Arapasztás- Kitfrités- Fagyveszélyes üzem- Árvízvédelmi teendők- Egyéb teendők- A létesítmények vizsgálata és karbantartása- A völgyzárőgát (hullámvédelem)- A tározó műtárgyai- A tározőtér, füvesítés, növényzet, gyomirtás

4. Mellékletek- Áttekintő helyszinrajz, a vízgyűjtő bejelölésével (1:25 000)- A tározőtér rétegvonalas helyszinrajza (1: 2 000)- A völgyzárógát hossz- és keresztszelvénye- Műtárgyak rajzai- Működési vázlat- Üzem napló- A vizjogi engedélyokirat másolata.

5.3 Medrek, lecsapoló -csatornák feliszapolódása

A dombvidéki erodált területekről igen számottevő iszapmennyiség jut a völgyfenéki területekre. Helyi megfigyeléseken alapuló becslés szerint évenként 50 millió m^-re tehető az az iszapmennyiség, amely a völgyfenéki területen (dombláb, befogadó medrekben és csatornákban, illetve mellettük) rakódik le. Ebből mintegy 1 millió m3 a vízmosások és befogadó medrekben marad vissza, 8-10 millió m3 a nagyobb folyókban rakodik le és mintegy 40 millió m3 helyezkedik el a völgyfenéki területeken. A ha- kénti 33 tonna lesodrott talaj, amellett, hogy a mezőgazdaságot sújtja, igen nagy károkat okofc a befogadó medrekben, csatornákban, mivel itt a fenntartási földmunkákat (iszaptalanitás, stb.) 3-5 évenként meg kell ismételni. A feliszapolődott mederszelvények pedig nem képesek a mértékadó nagyvizeket károkozás nélkül elvezetni.- 83 -