Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Fejezetek a hegy- és dombvidéki vízrendezés tárgyköréből - 4. Építés
4.2 A műtárgyak építése - biotechnikai védőelemek alkalmazása A cél e fejezet keretében a biotechnikai védőelemek alkalmazását összevetni a műtárgyépítésekkel és kissé részletesebben ismertetni a biotechnikai elemek alkalmazását, mivel e beavatkozási mód alkalmazása - a vizépitő mérnök gyakorlatában - az elmúlt években csak elvétve fordult elő. (E fejezet tárgyalásánál felhasználtam Dr. Szarvas Ferenc -a témakörrel kapcsolatos - több szakcikkét.) A mederrézsűk, partok hagyományos burkolattal (kő, előregyártott műkő, stb.) való védelmére a nagy fajlagos költség, a megfelelő szakmunkások, az időszakonkénti építőanyag hiánya miatt általában a vízfolyás legveszélyeztetettebb szakaszán kerülhet sor. Ha emellett figyelembe vesz- szük még a biotechnikai építő- és védőelemeknek nemcsak szUken vett vízépítési vonatkozású kedvező hatását, hanem azt is, hogy a környező terület vizháztartási rendszerében dinamikusan szolgálja a vízzel szemben támasztott biológiai igényeket is, úgy igen jelentős szerepet kell tulajdonítanunk e vízépítési módnak. A biotechnika (élő szervezeteknek technikai célokra való alkalmazása) a vízépítésben csak nevében uj. Alkalmazása egészen a középkorig nyúlik vissza, pl. Európában nem egy esetben találkozni lehetett a várakat körülvevő mesterséges csatornák biotechnikai partvédelmével. A későbbiekben pedig gyakran felfedezhetők ilyen beavatkozások vízimalmok, fűrésztelepek üzemviz csatornáinak biztosítása céljából stb. A Kárpátmedencében a növényi építő- és védőanyagok szélesebbkörü -tudatos - alkalmazásra először a Dráva- és Száva szabályozásánál került sor. A beton gyorsütemü térhódítása azonban mind inkább visszaszorította e védőelemet, legfeljebb mint holt építőanyag került alkalmazásra. A legutóbbi időben a növénynemesités megkezdte a műszaki feladatok ellátására legalkalmasabb növényfajok előállítását, felismerve ennek jelentőségét. Olyan növényállományokkal szemben, amelynek feladata műszaki feladatok ellátása, az eredeti termelési céltól eltérő sajátos igényeket kell támasztani. Amig a termelés monőkulturás állománnyal foglalkozik, addig a védőnövényzet előállítása vegyes fajú társítással valósítható meg. Ennek igen alkalmazkodőnak kell lenni a váltakozó termelőhelyi viszonyokhoz, az igénybevétel eltérő jellegéhez, mértékéhez és tartamához és nem utolsó sorban a viz kémiai, fizikai mechanikai és élettani hatásához. E sokrétű igény kielégítése csak úgy valósítható meg, figyelemmel a műszaki igények biztosítására, ha a növények különböző vízállásokhoz alkalmazkodóan un. mikrozonációk formájában (védő rendszerekben) kerülnek alkalmazásra. A növényi védőelemeknek a kiépített medrek biztosításánál egész más feladatot kell ellátni a vízfolyás felső (mélyülő) és alsó (feltöltődő) szakaszán. De változhat a növényi védőelemekkel szemben támasztott igény aszerint is, hogy elhabolt (homorú) vagy töltődő (domború) mederszakasz- 76 V
