Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. Újabb szempontok a síkvidéki területek vízrendezésének tervezéséhez, építéséhez és üzemeléséhez - 1. Vízháztartási kérdésekről általában

A táblázat első oszlopa az alföldi jellegtl területeken a ma általában használatos agronomiai, a meglevő műszaki tározások és a levezető müvek mai állapota szerint mutatja a nagyságrendeket. A második oszlop a ma ismert és meglevő eszközökkel lehetséges talajmüvelés és a meglevő műszaki berendezések korszerűsítése utáni helyzetet mutatja. A harmadik oszlop pedig azt a végső helyzetet ábrázolja, mely a ma tervbevett talajmüvelés és talajjavítás bevezetése és a levezető művek tervbevett kiépítése után kialakulhat.

Bár a táblázat csak igen nagy megközelítéssel szemlélteti az egyes állapotokat, nem a számszerüség, hanem az arányok érdemelnek komoly figyelmet. Azt lehet ugyanis megállapítani, hogy jelentős csapadék betárolására van mód a talajba, mely feltétlenül előnyösen hathat ki a lefolyási viszonyokra. Természetesen, ha vizsgálódásaink során a mértékadó körülményeket változtatjuk akár a csapadékterhelés szempontjából ritkább esetek figyelembevételével, akár a levezetési idő feltételezhető mérvű csökkentésével, az arányok változhatnak. Mégis elgondolkodtató, hogy mi történik számításaink szerint nem szélsőséges, nem mértékadó esetben, tehát ha kevesebb csapadék jelentkezik mint amennyit például a levezető müvek tervezésénél figyelembe vettünk és az időjárási viszonyok: hóolvadás, talajfagy, tavaszi esőzés lefolyása kedvező feltételeket teremt a talajban történő tározáshoz? Nyilvánvaló, hogy a vizháztartási egyenlet jobb oldalán egyre nagyobb mértékben fog dominálni a talajtározás a megfelelő talajmüvelés, talajjavítás esetén és csökken a levezetés mennyisége.

Mindebből az a következtetés vonható le komplex szemlélet mellett, hogy a talaj viz kapacitásának mesterséges javításával jelentős csapadék tárolható a növényi élet számára általában és ritkábban fog jelentkezni lefolyás a levezető müveken. Tehát a kritikus esetek kivételével feltétlenül és jelentősen csökken az elfolyás mértéke.

A megfelelő talajmüvelés, talajjavítás természetesen egy magasabb szintű mezőgazdasági termelést, tehát nagyobb gazdasági értéket jelent. Ennek az értéknek megóvása természetszerűen nagyobb biztonságot követel. Ha a gazdaságos tűrés - amikoris a termelési szinttel összehasonlítva a levezető müvek kiépítésének és üzemelésének költsége még gazdaságosnak mondható - megközelíti a biológiai tűrés - tehát az egyes növények különböző fejlődési fokozatban még megengedhető elöntési idő - értékét, a levezető müveknek kritikus terhelésnél az elöntésekkel szemben teljes biztonságot kell nyujtaniok. Ebből következik, hogy a levezető müvek méretezése szempontjából - mivel ott kritikus kiváltó körülményekből indulunk ki - a talajmüvelés megjavítása nem vehető számításba.- 6 -