Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

ELŐSZÓ

ga magáról csak úgy képes gondoskodni, ha adósságot adósságra halmoz, gyámság alá helyezendő."

3 Annak érdekében, hogy tisztelt olvasó minél jobban átélhesse az 1876 évi árvíz eseményeit, hangulatát, igyekeztem minél többet az eredeti szövegekből megtartani. Sajnos erre sok esetben nem volt lehetőség, mert a korabeli írások különösen a hivatalos iratok - nagy előszeretettel használták a többszörösen öszszetett mondatokat, melyek ma már nehézkessé teszik az olvashatóságot és a megérthetőséget. Az idézett szövegekben vegyesen használták a helységnevek magyar, német vagy valamelyik nemzetiségi nyelven a nevét. Sok kínlódás után leltem rá a Telma kiadónál megjelent „A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914" című könyvre, mely több nyelven is tartalmazza az ország településeinek nevét. A könnyebb követhetőség érdekében a könyvben minden helységnév magyar nyelven szerepel. Ugyancsak átírtam a korabeli helységneveket a ma használatosra, így lett Foktú, Al-Baka, Ercsény és Kiskunlaczháza nevekből Foktő, Albaka, Ercsi és Lacháza stb. A leírások sok olyan elemet tartalmaznak, melyek a ma árvízvédekezőinek is megszívlelendők. A korlátozott szállítási lehetőségek, a maihoz képest hiányos szakismeret, a módszeres felkészülés hiánya és a kor színvonalának megfelelő informatika mellett helyenként csodálatos eredményeket értek el az árvízvédekezők. Ennek ellenére a szövegből is érződik, hogy nagyrészt az eseményeket követő árvízvédekezéssel kellett beérni. Az árvíz bizottságok munkája és döntéshozatala két információs körre támaszkodott. Az egyik a korábbi árvizek tapasztalatai, a másik az egyéni ismeretek és kezdeményező készség. Budapesten az idősebbek még emlékeztek az 1838 évi jeges árvízre, de az egész lakosságban elevenen élt az árvízzel kapcsolatos veszélyérzet. Az árvíz bizottságok, mint apró kormányok működtek, minden szakma hozzátette a saját tudását az események minél jobb előreviteléhez. (Ezek közül is előzetesen kiemelném Fegyveres Ádám és rajta keresztül a Fegyveres család több évtizeden át tartó munkáját.) Sokszor az esetlegességet lehetett felfedezni, ha valakinek volt egy jó elképzelése vagy emléke, azt megvalósították (különösen ha költség takarékos volt). A mű írásakor többször is úgy éreztem, mintha 1876-ban gazdátlan lett volna kormányzati szinten az árvízvédelem, megyei szinten pedig sok múlott az alispán rátermettségén. Az alispánok pedig gyakorlatilag nem is tartottak kapcsolatot egymással. Kétségtelen tény, hogy a legtöbb írásos emlékkel Budapest és környékének árvízvédekezéséről rendelkezünk. Az 1876 évi árvíz bemutatásánál igyekeztem a „vidék" árvízvédekezésének minél jobb bemutatására összpontosítani. Sajnos az erőteljes Budapest központosságon a mai napig nem sikerüli túllépni. Tisza Kálmán legfontosabb feladatának az ország gazdasági helyreállítását tartotta. 1875 tavaszán már a Wenckheim kormány felvetette a gazdasági kiegyezés felmondását. Tisza folytatja a tárgyalásokat az uralkodóval a nagyobb gazdasági függetlenség eléréséért. Tekintettel arra, hogy a tárgyalások megfeneklettek Tisza Kálmán 1876 április 19-én felajánlotta lemondását Ferenc Józsefnek. Ekkor még javában tombolt az árvíz a délvidéken.