Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

Február 21.-én Komáromnál is áradt a Duna, reggelre csaknem 80 cm-t. A jég délután egy órakor 16 láb (496 cm) vízállás mellett elindult, s a felső jéggel együtt rohamosan haladt lefelé, de Neszmélynél összetorlódott, s a vizet annyira visszanyomta, hogy a vízállás hirtelen 20 láb 8 hüvelykre (641 cm-re) - azaz csaknem másfél métert - emelkedett. A Vág vize iszonyú sebességgel felfelé folyt, s a Vágón az állóhidat elsodorta. „Ha a víz a torlaszon rést üt, a város igen veszélyes helyzetbe jut. A Duna melletti házak már vízben állnak." A fővárosban éjjel fagyott, de nappal enyhe tavaszi idő volt. Ideális időjárás a jég elvonulásához, de a lakosság rettegéssel várta a komáromi nagy jégtömeg megérkezését, mivel Budapest alatt Kalocsáig még mindig mozdulatlanul állt a jégtakaró. Kalocsánál a jég felett már vagy 30 cm víz volt, de Bajánál még ekkor is kocsin közlekedtek a beállt Dunán. „Február hó 21.-én, midőn a Duna vize 15' 3" (4,82 méterre) áradt, a Bizottság Wahrmann Sándor bizottsági tag úr indítványára, szemben a közelgő veszéllyel, állandóságát kijelentve, a zsilipeket újra elzáratta és 22-én a szivattyúzást mindenhol megkezdték. E naptól kezdve a Duna vize rohamosan áradt...: február 22.-én éjjel 12 órakor 16' 6" (5,215 méter), február 23.-án éjjel 12 órakor 18' 6" (5,86l méter), február 24.-én este 10 órakor 23' 4" (7,388 méter) volt, Február 25.-én délután 6 órakor az idei legnagyobb magasságot érte el a víz, mely a Heinrich-féle zsilipnél alkalmazott mércén 24' 1" (7,6l métert) mutatott." (Kada, Horovicz 1876) Február 22. kedd A Felső-Dunáról a legszomorúbb hírek érkeztek. A víz a jég által föltartóztatva, mindenütt kiáradt és pusztított. A Pozsonyvidéki Lapok Hatósági közlemények rovatában megjelent a Pozsony megye alispánjától a Tisza Kálmán miniszterelnöknek küldött távirat a február 22.-én délig történt eseményekről. A levél még inkább bizakodásról és információ hiányról számol be: „Nagyméltóságod! A Duna Pozsonyon alul a bal parton átcsapván, az úgynevezett Kis-Dunán (érsekújvári ág) és Fekete vízen bocsátotta le vizének egy részét, anélkül azonban, hogy valamely útjába eső községet nagyobb veszélybe döntött volna. Néhányat (Főrév, Fél, Eberhard) részben elöntött ugyan, de sem emberéletet nem követelt, sem vagyonban nevezetesebb kárt nem tett és tegnap ezen felsőbb vidék már jobbára vízmentes volt, bár a vízállás a folyamban még mindig igen magas. Főrévet 21.-én innét élelemmel kellett ellátni. Az öreg Duna mentén, egész le Somorjáig a helységek mentve maradtak és többnyire csak a védtöltésig hatolt az ár, néhol azonban áthágta ezeket is, de csak rövidebb időtartamig, anélkül hogy töltést szakított volna. A még alább fekvő községekről, csak 21.-én délután 3 óráig terjedő hiteles tudósításom van. Eszerint Vajkán nagy volt a veszély, mert a jég a főmederben szilárdan állt és a felülről jövő jégzaj a falu alatti mellékágon ment keresztül, miközben a védtöltést meghaladó víz a községet elöntötte, de a töltésszakítást meggátolta a község lakóinak erőfeszítése. Hasonlóképp kapott még vizet a doborgazi, keszölcési, nagyszarvai és a sárosfai határ kisebb-nagyobb része, és valószínű Dunasüly, Felbár, Nagybodak és Budafa községek határa is, de innét hiteles adatok még hiányoznak.