Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
Hogy pedig a folyam medrének föntebb jelzett eltorlaszolt állapotánál fogva a legközelebbi tavaszi árvizek mily mérvet ölthetnek és mennyiben lehetnek veszélyesek a partvidékekre és esetleg magára a fővárosra nézve is, az olvadásnak sorrendjétől függvén, ha az a természet rendes égalji szabályai szerint a folyam déli (tehát alsó) vidékein fog legelőbb megindulni, a jégtorlások valószínűleg minden kár nélkül, elvonulhatnak, ellenkező esetben a legnagyobb árvíz veszélyére lehet biztosan előszámítani. Alólírt az e tekintetben megközelítőleg sikeres védrendszabályok tekintetéből célszerűnek vélné, hogy a folyam eltorlaszolt állapotának megfigyelése végett a Gerjen és Ordas községek irányán létező két legnagyobb és illetőleg legveszélyesebb jégtorlás kutaszolása 39 eszközöltessék és ez érdemben a tisztelettel alólírt már utasítással el is látta a bajai kir. Folyammérnöki Hivatal küldöttjét Dolecsko Mihály s. mérnököt és a paksi folyamfelügyelőt oly fenntartással azonban, hogy ezen intézkedés a magas kormányhatóság előleges engedélyétől lőn föltételezve. Miután azonban méltóztatott a magas minisztériumnak Bucz Károly k. s. mérnököt a tassi vidék védelmi munkáinak műszaki vezetésére kiküldeni és miután valószínű, hogy az ő hivatása a most beállott körülmények közt megengedi, hogy a helyszíntől több napokra eltávozhasson, és a fenn jelzett két ponton a jégtorlásnak szelvényátmetszését végrehajtsa: ajánlatosnak tartanám őt bízni meg ezen munkálattal, melynek végeredménye szerintem oda is fejlődhetnék, hogy erre az esetre, ha a tavaszi árvizek alkalmával a Bogyiszlón alóli jég elvonulna. Azonban a Hármas-szigeten felőli torlás megmaradván a folyam felsőbb vidékét veszéllyel fenyegetné, a jégtorlásnak megbontása és elvonulásának mesterséges úton előmozdítása az előre begyűjtött vízmérési adatok nyomán biztosabban lenne eszközölhető. A kormány a Pest megyei árvízvédekezés segítésére teljhatalmú kormánybiztost küldött ki, Jankovics Miklós országgyűlési képviselő személyében. A költségek fedezésére a megyétől 500 forintot kapott. Jankovics január 6-án utazott a fenyegetett körzetbe. A kormánybiztos kiküldését indokolta, hogy január 4-én Tassnál is összetorlódott a jég, január 5-én a Duna vízszintje Dömsöd és Tass között elérte a töltés korona szintjét és a Duna az ítéletidőben Fehértónál áttöréssel fenyegetett. Összességében azt lehet mondani, hogy a Dunán január 6-7.-tői február végéig stabil jéghelyzet alakult ki. Mohács felett egész az osztrák határig (és a felett is) január elejét követően folyamatos jégtakaró volt a Dunán. Mohácsnál és egészen az Ilokig tartó Duna szakaszon február végéig csak zajló jeget jelentettek. Hóknál és Újvidéknél szintén állt a jég, azonban lentebb a Duna jégmentes volt Orsováig. Ahhoz, hogy ez a több száz kilométer hosszú jég nyugodtan elúszhasson, alulról kellett volna a jégnek megindulni, délről kellett volna az olvadásnak kezdődnie, de ellenkezőleg történt. Fölülről indult az olvadás 40 , nagy vízárral, mely lépésről-lépésre feszegette föl a vastag és makacs jégkérget. Az újra és újra kialakuló jégdugókban a víz visszatorlódott. A jég levonulását katasztrófák tömege kísérte. A kormány intézkedése előtt a fővárosban január harmadikán létrehozták az Árvíz Bizottságot, mely azonnal megkezdte munkáját. A Bizottság elnöke Kada Mihály alpolgármester lett. A Bizottság azonnal közzé tette első felhívását: A jég megbontása. Hasonlóan az 1838. és 1941. években kialakult jeges árvizekhez.
