Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

szám szerint 5 egészen elboríttattak a víz által, ezeknek állapota csak a víz leapadása után lesz megvizsgálható, a szandai töltésen levő 4 tóhíd most lett helyreállítva, de attól tarthatni, hogy ezek megsemmisíttetnek, a megvizsgálás s az eredményhez képest a közlekedés megszüntetése már elrendeltetett. A szolnoki Tisza híd veszélyben forog, de ezidáig még fennáll. Községi hidakról még hiányzanak az értesítések. Emberélet még nem esett áldozatul. Háziállatok elveszése még nem lett sehonnan sem jelezve, bár hihető, hogy ezekben már előfordultak károsítások. Mentésre és élelemre még eddig állami pénzek nem fordíttattak. A felmerült költségek a községek által fedeztettek." Az 1876 évi nagy árvízkatasztrófa után a Szalók-taskonyi, tiszaroffi és Gyendatiszabői öblözetek érdekeltjei 1876. augusztus 30-án Tiszaroffon a főispáni kormánybiztos elnöklete alatt, megalakították a „Szalók-tiszabői Armentesítő Társulatot". A társulatok nagy erővel fogtak hozzá a megrongált töltések helyreállításához. Ugyanakkor az 1871. évi 39. tc. 15. §-a alapján összeállították az ártérfejlesztési kimutatásokat és igyekeztek a Tiszától távolabb fekvő, de fekvésüknél az ártérhez tartozó községek területeit az ártérbe bevonni. Az ártéri osztályozás és bevonás ellen a kunsági városok és községek igen nagy ellenállást fejtettek ki, emiatt az évekig elhúzódott. „A Tisza völgy általános nézete szerint az Alsó-Tisza-vidéket ebben az évben a Közép-tiszai kiöntések árvízszint csökkentő hatása mentette meg a pusztulástól." (Károlyi, Nemes 1975) Ez a megállapítás csak Szegedre és a Maros torkolat feletti Tisza bal partra lehet igaz, mert a többi öblözet Szolnok és Szeged között elöntésre került, Szeged alatt pedig egyetlen öblözet nem maradt szárazon a Duna visszaduzzasztásának is eredményeként. A Tisza szabályozás első áldozata Csongrád Az 1876 évi árvíznél a Tisza völgyben a legsúlyosabban károsodott város Csongrád volt. Ekkor szembesült a város azzal a felismeréssel, hogy a korábban biztonságos magaslatnak vélt település nagy része az árvíz szintje alatt fekszik. A Csongrád felett lévő Csépán még áradó víznél 03.19.-én elszakadt a gát. Egy március 21.-Í levél szerint: „A tegnapelőtti töltésszakadás folytán a tiszasasi és csépai határ nagy részét víz borította, és a búzavetések megsemmisültek. Már Csépa község is veszélyeztetett, egyharmad része romokban hever, most is folyvást dőlnek a házak. A szomszédos szelevényi, ugi, kürthi, istvánházi töltések mind át vannak már szakítva. Mértföldekre csak vizet látni." (PN0323) Tsank László Heves-Szolnok megyék alispánja a Köröszugi eseményekről a következő módon számolt be a belügyminiszternek: A Tiszazugban Tiszasas, Csépa és Szelvény községek árasztattak el, az ezen községeket védő gát elszakadt. Csépán mintegy 2000, Szelevényen 6000, Tiszasas községben mintegy 600 holdnyi terület elbontatott, ugyanitt a Kunszentmárton város alatt levő, úgynevezett „istvánházi" híd elromboltatott. Csépán 200 ház van víz alatt, 145 már összedőlt, Szelevényen 13 házba tódult az ár, 6 már összedőlt. Emberélet és háziállat nem veszett el. Ezen járásban a Tisza bal parti védgát és a Cibakháza-sápi töltés még eddig fenntartatott.