Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
oka részint a nem egységesen megépített gát, részint a nagy szél okozta hullámverés volt. A birtokosok külön-külön építgettek gátakat, a kisebb érdekeltek hozzájárulást fizettek, a nagyobb birtokosok maguk erejéből építették a töltést. így a gyenge töltés és a csatlakozások hiányossága. Tiszaroff községben, melynek lakosai a községben levő utolsó nádszálat is felhasználták a gátak erősítésére, a víz a helység alsó részén levő magas fekvésű 216 szántóföldeket 217 mintegy 1200 ölnyi (-2300 m) szélességben kezdte meghágni és visszafelé folyván, lecsapott a közlegelőre, majd betört a szőlőskertekbe és kezdett lefolyni a mentesített Tólaposára, teljesen elzárván a közlekedést. A víz ezután másfelé nem folyhatván, a helységnek vette útját, elseperte az elébe hányt és karókkal, sövényekkel erősített gátakat, felhatolt a partokra is. A vészharang kongására menekült, ki merre látott, mert senki sem tudhatta, hogy hol állhat meg biztosan. Egy negyedórai rövid idő alatt a berohanó víz elsepert 114 házat, öles víz alá juttatott 68 házat melléképületeivel együtt. (H0409) A megrémült lakosság a nagy vízen gázolva, vitte ki a községből a gyermekeket, betegeket a magas fekvésű gyendai szőlőskertbe, uraságok majorjaiba költöztette ki barmait, míg a vízen átgázolni lehetett. A bent maradt birtokosok lakásaik emeletére és templomba helyezték el fontosabb bútoraikat, a nép pedig, férfi és asszony megfeszített erővel dolgozott a helység védelmén. Március 25.-én reggel fél 9-kor a rohanó vízzel megtelt Tólaposa, honnét az azt körülvevő védtöltésektől a víz másfelé nem folyhatott, a helységnek vette az útját, elseperte az elébe hányt karókkal, sövényekkel erősített gátakat, felhatolt a magas partokra. A vészharang kongására menekült, ki merre látott, mert senki sem tudhatta, hogy hol áll meg a víz biztosan. (NH0411) A falun keresztül egy mély folyó keletkezett, a víz a Tólaposából kiszakadva, lefolyt a Boszora nevű szántóföldekre. Csak nagy ladikokon lehet a helység egyik részéből a másikba közeledni. Az árvíz egyik ága hat lánc 218 szélességben betört a helységbe, ahol egy öles mélységű árok vezeti le a vizet a teknős fekvésű belterületekre, ezen keresztül rögtönzött gátat egy szerencsétlen ember háza védelmére, de a víz elmetszette. Emberélet nem esett ugyan áldozatul, mert nappal tört be az áradat, de mintegy 260 család kenyér nélkül maradt és éppen a szegényebb néposztály, s azon házak estek áldozatul, hol több szegény család lakott egy-egy házban. A várható víz elől a padlásra felhordott bútoraikat, élelmüket vízbe temette a lezuhant épület. (NH0411 ) Tiszabőről írták a Nemzeti Hírlapnak március 23.-án: „Fegyverneket már a múlt hét elején 219 fenyegette az ár, azóta másfél lábbal nőtt a vízszint, az emelt töltésekkel azonban sikerült a veszélyt máig elhárítani. Roff az állam nagyszerű dohánytelepével a víz színén alul fekszik, de a 800 öles (-1500 méteres), nagy részben rögtönzött gátjával a víz kitörés ellen még tartja magát. Nem így 21h Az un. Boszorai magasparton akkor nem volt töltés, ma töltésezett. 217 1860-ben ugyanitt folyt be a víz. 218 Kideríthetetlen hosszmérték. 219 Február 14, hétfő.
