Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
sulat eddigi elnökét két évi időtartamra, a társulat zilált anyagi helyzetének orvoslására." A társulatnak már 1874-75 telén is jelentős védekezési feladata volt, azonban „a következő tél még szigorúbban alakult. Már 1876 elején vészt jósló torlódások támadtak a Dunán mindenfelé, különösen Grébecz-Fekete erdő környékén. Jóformán közhírré sem jutott a kormány ezen intézkedése, midőn nagy arányokban mozgásnak indult a Dunán a jégpáncél. Társulatunk a nagy veszedelemhez kellőleg elkészülve nem volt. A kormánybiztos 50 km távolban a vész helyétől: Pécsváradon lakott, Szegszárdnak még nem volt vasútja, a gemenci országút sem volt kiépítve, napokba került, míg a töltésre valamit ki lehetett juttatni. A kormánybiztos a helyszínre jött ugyan, kirendelte a községek közerejét, fáklyát, rőzsét, zsákot, összeszedett amit lehetett, kiürítették a szalmazsákokat is, de már késő volt! Február 28.-án már a koronán volt a víz, és nyúlgátakkal tartatott viszsza. 29.-én hajnali 4 órakor Szilágyfoknál fél kilométer hosszban szakított, illetőleg átment a töltés felett, a még mindig növekvő áradat. Ugyanazon órákban még egy másik helyen: az erdőktől védett Szomfován is elszakadt, bár itt a víz felett még 30-35 cm töltés volt kint. Sokan rosszakaratú kéz munkájának tudják be a szakadást: a gyanúra rá is szolgált Sárköz lakosságának halászatból élő és a szabályozás folytán kereset nélkül maradt úgynevezett „piszéző" osztálya." ..."szomorú hamvazó szerdára virradt a társulat. Két hatalmas nyíláson nyomult be a Duna, elborítva az egész mentesített területet. A kellő magasságú bátai töltés (3-4 lábbal 194 volt magasabb a Dunánál) tartotta fel a betódult áradatot, melynek kibocsátására hosszú tárgyalás kezdődött a hatósággal. Ezalatt az emelkedő belvíz túllépte a töltést éppen ott, ahol pár év előtt a zsilip elsüllyedt s elvitte az egész laza körtöltést 600 m hosszban. A belterületi községek némelyikét magas fekvése mentette meg. Alsónyék, Bátaszék nagy erőfeszítéssel a hirtelen emelt körgáttal menekült meg. Szegszárd, Pilis, Báta alacsonyabb fekvésű utcáiban 67 ház bedőlt, 537 ember hajlék nélkül maradt, kik közt 2100 kenyér, 30 métermázsa búza, hús és egyéb élelmiszerek osztattak ki. Emberélet csak 1 esett áldozatul. A tönkrement termények értékét hivatalosan 379 138 Ft-ra becsülték. A rétek posvánnyá lettek, a szabályozás előtti helyzetbe süllyedt vissza a vidék. A két felső szakadás betöltése május végére sikerült, de a töltést a két oldali ostrom úgy a hosszan tartó külső vízállás, mint különösen a 4 négyszögmérföld (280 km 2 ) síkon elterülő belvíz hullámcsapása- minden védelem dacára szétmorzsolta, hogy annak sem koronája sem alakja nem maradt. A kormánybiztos teljes odaadással igyekezett a társulatot helyreállítani. Elkészítette a terveket a töltés egy méterrel felmagasításáról és az elhabolás okozta kár pótlásáról, melyeket a Közmunka és Közlekedési Minisztérium 1876 szeptember 15.-én helybenhagyván, azonnal biztosította vállalat útján a kiépítését, de e nehéz viszonyok között (hitelre) más vállalkozó nem jelentkezvén, ismét Deutsch 195 Lajos és társaival kötött szerződést, jó magas egységárak mellett." Bodoky Lajos „A Magyarországi folyószabályozásokról, ármentesítésekről és csatornázásról" címú cikkében az árvíz után 3 évvel a következőket írja a Dunavölgyi társulatokról: 194 1,0-1,3 méter. 195 Az országban nagyon sok helyen építkezett, ahol vállalatba adták (megversenyeztették) a töltés építést.
