Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

A város területét borító árnak részben leeresztését - az alsó vonalon a védgáton vágott nyílásokon át a Duna folyam természetes lejtőjét kihasználva a legmagasabb pontot elért és apadásnak indult vízállás mellett tényleg folyamatba véve találtam. Ezen katasztrófát előidézett szakadás elzárására nézve úgy nyilatkoztam, hogy az 2000 frt költséggel (ezidő szerint mintegy 50 centiméter vízesési különbözet mellett) vállalat útján is sikeresíthető lenne. A Bizottság azonban az eddigi (valószínűleg sok részben helytelen) kiadások magasságára hivatkozva ebbeli észrevételeimet figyelmen kívül hagyta. Ez alkalommal kötelességszerűnek találtam a Bács megyei dunai védgátak viszonyaira nézve tisztelettel megjegyezni, hogy azok jelenleg többnyire csak megyei, vagy községi erővel épült és rendszeres fenntartást nélkülöző művek. Történt ugyan az egyes érdekelt vidékek részéről, különösen pedig a német ajkú lakosság kezdeményezése folytán kísérlet a törvény alapján megalakítandó védgáttársulatok szervezésére (s e tekintetben nem csekély érdeme van az ügy körül nagy buzgalmat kifejtett bácsordasi jegyző Szálai Imrének), de mindezen törekvés állítólag (ami különben el is hihető) néhány nagybirtokos önzéséből eredően tört meg. Bátorkodom tehát ez alkalommal ugyanazon szempontból indulva ki, melyet már a Pest megyei Duna melléki védgáttársulatok szervezésére vonatkozólag a Közmunka és Közlekedési Miniszter úr előtt jelezni szerencsém volt, miszerint az eltérő érdekek egyesítése céljából a Bács megyei Duna védgáttársulatok törvény szerinti megalakítását elrendelni és evégre kormánybiztosul Bács-Bodrog megye főispánját kiküldeni méltóztassék. Március 29.-én meggyőződvén még a helyszínen arról, hogy a Türr-féle csatorna partjainak kivágását valóban az általam elrendelt módon foganatosították, a déli órákban gőzhajóval Újvidékről Titelbe utaztam, onnét Képessy Géza kir. segédmérnök kíséretében a rezsőházi gátszakadáshoz, továbbá Perlaszra mentem. Az ottani járási szolgabíróval a Perlasz-Titel-i országutat megvizsgáltam és annak az árvíz elleni fenntartására a szükséges intézkedéseket megtettem. A rezsőháziak és általában az Al-dunai telepítvényesek ügyére vonatkozólag észleleteimet és műszaki véleményemet lesz szerencsém alább tisztelettel előterjeszteni. Titelből Bács megye főmérnökével március 30-án Sajkáslak felé elindulva (miután Képessy segédmérnököt a Titel vidéki vízmérési adatok gyűjtése iránt utasítottam) Tünderns érve, ott az országút töltésén a víz leeresztése céljából már előbb történt kivágást a 35 centiméternyi dagálykülönbözet lohasztása végett legalább még 6 méternyivel bővítetni rendeltem. Ez alkalommal meggyőződtem arról, milyen ferde fogalommal bírnak a vidéken a nép elsőbbjei is a törvény oltalma alatt álló védgátakról, miután a vilovai bíró szerb nyelven arra szólított fel, hogy a „Csurogi tiszai védgátakat vágatnám át", szerinte csak így lehetvén a víz lefolyását remélni. Felkértem Galetta József titeli szolgabíró urat, hogy a népnek ezen tévhitét, és törvényellenes hangulatát igyekezzék a bíró nyilatkozatainak erélyes visszautasításával, és feddőleg felvilágosító értesítésével rendreutasítani... ...Kormánybiztos úr előadta, hogy az Al-dunai telepítvényes községek ezidő szerint már a vízár következtében mind elpusztultak, hogy azok egy-kettő (talán Rezsőháza és Nagyerzsébetlak) kivételével faluikat többé az ártérben felépíteni nem hajlandók, miután némelyek már harmadízben lettek a vízár áldozatai. Kénytelenek biztos lakhelyül vízmentes területeket keresni, mivégre puhatolózásaikat mind ők megteszik már, mind pedig főispán kormánybiztos úr, és a többi erélyes megyei közegek (Tabakovics megyei főjegyző) közreműködése által jövőjük biztosítása körül gyámolításban részesítettnek. Hogy a telepítvényesek viszonyának áttekintése megkönnyíttessék, Hertelendy József Torontál megyei alispán úr (ezen ritka tapintattal és átható szellemmel bíró buzgó tisztviselő) a telepek keletkezésére vonatkozóan egy füzetet bocsátott a rendelkezésemre, melyet van szerencsém mély tisztelettel bemutatni, s abból rövid kivonat gyanánt a következőket feljegyezni. Az 1850-es években a Tisza szabályozás által mentesített területek példájára azon eszme érlelődött meg magasabb körökben az Al-Duna vidékén, hogy az itteni dunai ártereket is a Tisza szabályozás módjára kellene értékesíteni. Minthogy ezen őrvidéki területek akko-