Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
demük van pedig e tekintetben, miután 3 igen veszélyes pont létezik a gáton, ahol a Dunával összeköttetésben állott régi folyásokon keresztül laza iszapos földből emelt, helyenként 10 öl 184 (19 m) magas töltések is léteznek, melyek eredetileg a víznyomás és az ingoványos föld szétmállása ellen eléggé szilárd alapítással biztosítva nem lévén, a vízár nagymérvű behatása alatt csak a legnagyobb erőfeszítéssel voltak fenntarthatók. Szükségesnek látom ezennel a védgátak jövendőbeli biztosítása végett hangsúlyozni, hogy mindaddig, míg a mély folyások, régi medrek, fokok és egyéb mélységek elzárásánál kellő alapépítmény és minden esetben két oldalt erős padkatöltések nem alkalmaztatnak, a védgátak fennállásáért a műszaki közegek felelősséget nem vállalhatnak. Esedezem tehát, hogy a magas minisztérium ez irányban nem csak kötelezőleg utasítsa valamennyi védgáttársulatot, hanem az építményeknek ilyen megerősítéséről a felügyelő közegek útján meggyőződést szerezni méltóztassék. Március hó 25.-én Zomborból a megye főmérnöke Tripolszky Gyula társaságában Karavukovára utaztam. Március hó 26.-án Bácsordas és Bogojeva községek közét megtekintvén az ideiglenes védvonalat, mely a bogojevai gátszakadás következtében elterjedő árvíz ellen emeltetett. Bogojeváról a Gombos vasúti állomásra érkeztem és az alföldi vaspálya töltését - mely az árteret egész szélességében átszeli - megtekintvén azt találtam, hogy ezen többnyire homokos és iszapos, felette laza természetű földből emelt töltés vonalai a hullámverés által tetemesen megrongáltattak. Azok helyreállításán az napon - éppen vasárnap lévén - az állomás közelében nem dolgoznak, mely körülményt voltam bátor táviratilag is bejelenteni. A Gombos állomásról mintegy 600 méter távolságra délre esik a bogojevai védgát szakadása, mely 3 részben összesen 250 méter hosszúra terjedhetett. A helyszínen való megjelenésemkor közel 1 méternyi különbözet volt a Duna és a belvizek színe között, tekintve pedig az általam megmért 3 méternyi vízmélységet - a nyílás elzárását, mint ezrekre menő munkaerőt s illetőleg költséget igénylő vállalatot nem javallhattam mindaddig, míg a két vízszín közti rohamos esés meg nem szűnvén, magán a gát vonalán (nagy részben) a töltés helyreállítását mérsékeltebb munkaerővel foganatosítani nem lehet. Bogojeváról Bács községbe utaztam. Ott a község védelmére tett munkákat megvizsgálván helyeseknek találtam. Március hó 27.-én Bácsból Palánkára utaztam, ott Gnomon Dezső Bácsvidéki kormánybiztossal találkozván további utazásom irányára nézve határoztam, mert a Vajszka, Révújfalu területek az árvíz által elboríttattak, műszaki közreműködésem ezúttal már igénybe nem vétethetett. Ugyanaz napon Palánkáról Futakon át Újvidékre utaztam. Március hó 28.-án az Újvidék város védelmére emelt ideiglenes védgátakat megtekintvén, azokat a helyi viszonyoknak megfelelőknek találtam. Megtekintvén ez alkalommal a dunai védgáton az úgynevezett mészégető kemencénél történt szakadást, mely a város kültelkeinek nagy részét és a beltelkeknél mintegy 60 házat elárasztott, és Újvidék városának százezrekre menő kárt okozott. A szakadás egész hossza csak mintegy 40 méter, a víz legnagyobb mélysége pedig 6 méternyi azon a ponton, hol a fok medre van, melynek altöltése a vízár nyomása következtében beszakíttatott. Tekintve, hogy ezen védgát 2 öles (4 méteres) koronaszélesség mellett víz felől négyszeres, ellenkező oldalról pedig háromszoros lejtővel bírt, és magassága a legnagyobb ár színét mintegy 1 lábbal (0,3 m-el) meghaladta - különben pedig egész hosszában - a fenn jelzett szakadást kivéve - épségben fennállt. Tehát fenntartására még erőt sem kellett fordítani, önként azon következtetésre kell jutnunk, miszerint a védgát fenntartására a vész idején a kellő gond és figyelem nem fordíttatott. Kitűnik ez azon észleletből is, hogy a védgát vonalán semmiféle biztosítási anyag, rőzse, karó, zsák stb. ezúttal nem találtatott. Kicsit magasnak tűnik a gát.
