Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
látva nincs, azon átcsapott s a mélyen fekvő tápcsatornát egészen elborította, úgy, hogy a csatorna irányát csak a távírda oszlopok jelezték. A baracskai Duna ág kereszttöltései elsodortattak, átereszek, hidak, csatornatöltések, távírda megrongáltattak; a csatorna medrében részint nagy mérvű iszapolások, részint káros mélyítések és partmosások támadtak. Hasonló veszélyben forgott a régi csatorna is. A Ferenc József torkolati zsilipnél - mely az ismert legmagasabb dunai víz ellen volt építve - a kapukat meg kellene toldani, magát a zsilipet pedig, valamint a bezdáni zsilipkaput töltésekkel körülvenni, az ottani országút töltését pedig feljebb emelni, hogy a víz a csatornába át ne csapjon. Maga a csatorna pedig két helyen kereszttöltésekkel záratott el, szemben azon veszéllyel, hogy a megyei Duna védgátak Monostorszegnél átszakíttatni fognak, s miután ezen védgátak Monostorszegnél átszakíttattak, a csatorna töltésének kellett az árvizet feltartóztatni, melyet 1,5 mérföld (-12 km) hosszúságban a berohanó árvíz ellen 4 héten át csakis a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült megtartani, s ez által Bács megye alsó részét a legnagyobb veszélytől megmenteni. Újvidéken a városon aluli Duna védgátak az árvíz által áthágatván és áttörvén, hosszabb ideig csak a csatorna-töltések védték a várost, miután azonban a városon felüli töltések is átszakíttattak s a víz a városba betört - hogy ezen víz lefolyást kapjon - most már a csatornatöltéseket is át kellett vágni, minek folytán itt is iszapolások és töltésrongálások okoztattak. Ezen árvízkárok a helyszíni felvételek szerint 600000 frt-nál többre rúgtak. Ezeknek legnagyobb részét a társulat Türr Istvánnak legnagyobb erőfeszítése folytán még 1877 évi tavaszi árvíz, mely az előbbinél Baján csak 2,5 lábbal (-80 cm) volt alacsonyabb, a védtelen Margitta-szigetet újból elborította, s a tápcsatorna első szakasza ismét víz alá került s az bár kisebb, de újabb károkat szenvedett." Március 19. vasárnap, Bácskából jelentik: A monostorszegi szakadás által március 19-én a víz a Zombor, Bácsszentiván határába tódult. Monosztorszeg és Bácskeresztes községek el vannak öntve. A folyó alsóbb szakaszán csak később érte el a tetőpontját az árvíz. (NH0320) A Vasárnapi Újság kommentár és különösebb magyarázat nélküli hírként hozta a műszaki szempontból nagy jelentőségű eseményt: Horváth Ignác műegyetemi tanár valamelyik közelebbi napon a Duna hátán tart előadást tanítványinak a folyamok sebességének tulajdonságairól és sebesség-mérő eszközöket mutat be. (ld. a „Hidrometriai mérések a Dunán Budapestnél" című fejezetet) „A szakértőknek és mérnököknek van most elég dolguk és stúdiumra való alkalmatosságok. A mérnök és építész-egylet tagjai külön gőzhajón járják be az elöntött vidék egy részét, hogy a roppant vízár hatását tanulmányozzák. Városi mérnökök bizottsági csoportokban látogatják a gátakat és töltéseket, mint valamiféle orvosi konzílium, mely a páciens ágya körül gyűlt össze. Másik csoport a csatornákat vizsgálja; harmadik az elöntött házak falait tapogatja, s a repedéseket veszi számba." (NH) Mokry Endre kir. minisztériumi főmérnök jelentése az Apostagon alóli úgynevezett lombéri és a Hartán felüli Vejte-Szülle dunai töltésszakadások március 19-i szemléjéről: ... „A lombéri töltés Apostag és Dunaegyháza közt mint dunai védőtöltés az úgynevezett Sákor mélységen van egyenesen keresztül vezetve, hol az a nevezett két község magaslatait köti össze. Ezen töltés mintegy 900-1000 méter hosszban részint szakadások, részint elhabolások által egészen el van pusztítva, és mindkét oldalán nagy kiterjedésű síkvízzel
