Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
AZ 1876. ÉVI ÁRADÁSOK
AZ 1876. ÉVI ÁRADÁSOK -g évvel az 1876. évi árvíz után is azt mondhatjuk, hogy magasságát teX. kintve közvetlenül az 1838 évi jeges nagy víz után a második legmagasabb dunai árhullám volt Budapesten. Az év jelentőségét árvízvédelmi szempontból növeli az a tény, hogy részben egy időben, részben pár héttel később a Tiszán és mellék vizein is csúcsdöntő árvíz vonult le. 1876 azon ritka évek közé tartozott, amikor a Dunán két nagy árhullám vonult le 13 nap eltéréssel. Az első, a jeges ár február 26-án tetőzött Budapestnél 776 6 cm-es vízállásnál 7 . Az 1876. évi jeges árvíz magassága egy hüvelykel (2,6 cm-el) volt magasabb, mint az 1775. évi 8 , mely 1838 előtt a legmagasabb árvíznek számított. A második árhullámot a Duna vízgyűjtőjének 9 alacsonyabb részén kialakult gyors hóolvadás idézette elő. Ez az árhullám már telt mederre futott rá, tetőzése Budapesten március 9-én volt 736 10 cm-es vízállással. A második árhullám utolérte az elsőt, Mohács alatt már el sem lehetett különíteni azokat egymástól. Sokan úgy tudják, hogy a dunai árvizet követte a tiszai árhullám. Valójában a katasztrófa sorozat a Tisza völgyben február 3-án a Berettyó árhullámával kezdődött és február 20-án folytatódott a Temesen és a Béga csatornán. Csak ekkor jött a dunai két árhullám, melyek levonulása alatt már a Tisza völgyi folyók felső szakaszán is megkezdődött a felmelegedés. A Tisza-völgyi árvíznél a folyók nagy részén új magassági rekordok születtek. Már Vásárosnaménynál is csúcsdöntő vízállás alakult ki. A folyón lefelé haladva a tiszai árvizet növelte a Bodrog, Körösök és Maros nagyvize. A dunai árhullám magas vize visszaduzzasztotta a Tiszát, amitől az Alsó-Tisza-vidék hónapokig szenvedett. A tiszai károk felülmúltak minden korábbit. Annak ellenére, hogy mind a két folyóvölgyben ez a tavasz a későbbiekre nézve is meghatározó jelentőségű volt a hazai szakmai történetírás elhanyagoltan kezelte az 1876 évi árvizet. A különböző szerzőknél (Gallacz 1896, Károlyi 1975, Korbély 1937, Lászlóffy 1982, Tőry 1952, Tellyesnicki 1923, Zawadowski 1891) sehol nem érdemelt az árvíz egy oldalnál többet. A leírások készítésénél rendszerint nem törekedtek a teljességre és hiányozott a forrásmunkák megnevezése. A szerzők megelégedtek a kéznél lévő adatokkal és nem ellenőrizték azok megfelelőségét, így ahány szerző annyi adat. Lássunk néhány példát a gátszakadásokkal kapcsolatban: Lászlóffy szerint a gátszakadások száma 28 a Tiszán, az elöntött terület Reggel 7 órás leolvasás az állami vízmércén. A korabeli vízmérce leolvasáshoz 91 cm-t kell hozzáadni a vízmérce többszöri áthelyezése miatt, hogy a mai vízmérce „0" pontjára vonatkoztassunk, így ez ma 867 cm-nek felel meg. 24 láb, 2 hüvelyk, 8 vonás (764 cm) Trattner szerint, ami a mai szintre átszámolva 864 cm-nek felel meg. A korabeli tudósítások úgy tartották, hogy a Kárpát medence hóolvadása idézte elő az árhullámot. Kétségtelen, hogy a Duna Kárpát-medencei folyói sok vizet hoztak, azonban összes vízhozamuk kevés ilyen árvíz kialakulásához. A bécsi és pozsonyi vízmércék adataiból jól azonosítható, hogy már oda is nagyvíz érkezett. Jelenlegi vízmércére átszámolt vízállás 827 cm a reggel 7 órás leolvasásokból.
